Déri Anna: Gerincszámítás; Jánoskórház; Gyárból kupleráj

Gerincszámítás Tavasszal még mindig várom, hogy az elásott ablakok tükrében újraéledjenek a vágóhidak.   Jánoskórház Ezerkilencszázkilencvennyolc, Budapest. Fiatal ápolónő igazgatja magán a rövid munkaruhát, mielőtt belép a beteghez. Fogja a kezét, amikor a zsibbadt végtagok utoljára kijózanodnak. Szúr. Minden eset után úgy érzi, megsüllyed a föld. Még egyszer kipattannak a szemek. Az ápolónő mosolyogva bólint, […]

Tovább olvasom


Kopriva Nikolett versei

Az ördög egy szakállas öregember   Ragacsos kocsmaasztalnál ül,  járókelőket néz. Nagy sóhajjal hagyja el testét a mellette pihenő kuvasz, a zöld legyek nem bírják el magukat két ablaküveg között. A templom előtt sétáló vénasszony zsebéből almák gurulnak ki. Elalszanak a fehér ruhás kísértetek az onkológián. Azt mondják, az öreg őrült, magában beszél most is: […]

Tovább olvasom


Kellerwessel Klaus versei Závada Péternek és Vajna Ádámnak

Gondtalankodás Závada Péternek   Hagyom, hadd folyjon a mítosz forró vére. Jön, kitölti az éhség helyét. Mire kibetűzöm, mást jelent, hazatalálok a vérbe. Nekifeszül falaimnak. Ránk nézve bármi vigasztaló. A hátrahagyott templomharang kongása közelít a kimondáshoz, de sosem éri el. A vállaid közé csak te tudsz esni, elterpeszkedni határaid között. Egyre mélyebben csúszol az álomban, […]

Tovább olvasom


Farkas B. Szabina versei

négysarkú lepedők megint hajat kéne mosni, de vizesen a nyakamhoz tapad. táska. telefon. csörgés. szerencse, hogy nem dobtam ki azt a nagyon rossz kávét. nagyon rossz a kávé. éjjeli kutyaugatás. a harisnya rácsos szövésnyoma ottmarad a fenekemen órákig tartó ülés után. hozzáért a törölközője az enyémhez, dobhatom a szennyesbe. hogy lehet ilyen hangosan vakarózni? megint […]

Tovább olvasom


Szeles Judit: Otthonom; Első hó; Björklinge

Otthonom A fenyőfák között fekszem, látom az eget a bolygókkal,  csillagokkal együtt. Nincs függöny az ablakon. Bárki beláthat az írásaimba.   Első hó Idén november nyolcadikán esett le. Az ágyamon feküdtem, és a puha pelyhek az arcomon landoltak. Mínusz három fok volt kint. Ez a hó most megmarad. Csak rólam csorog le a hólé, mintha […]

Tovább olvasom


Dalmai Rozi: Szabadság utca; Sehová sem vezető ajtók

Szabadság utca Az utcákra szitáló ködöt halványan világítja meg a szemközti lámpa. A fénye áthatol a redőny álmos résein és nem hagy nyugodni éjszakákon át. Elvették tőlem a lehetőséget, hogy örökké lehulló és visszapárolgó köd legyek egy város felett, hogy reggelre jégvirággá fagyjak egy régi veranda ablakán. Anyaméhbe születtem a mellém rendelt szorongással, hogy élek, […]

Tovább olvasom


Acsai Roland versei

Az út                  Tóth Erzsébetnek   Az út, ahol régente laktál, folyóként bekanyarodik. A házatok vajon hol is állt, mit lebontottak, hogy aztán   új ház épüljön romja halmán? Könyvtár, plébánia: sok itt az emlék. Fiatalkorig jutnék el köztük, ha akarnám.   Az út ma elhajlik folyóként, befutna tengerbe, haza. Mint hóbogyó, ma lenne konkrét […]

Tovább olvasom


Csiby Édua Boglárka: létútszakasz; testtudatlan

létútszakasz kérődző lélekkel  vadhúsból kihámozott félkész jelenben  mászkálsz meztelen.  parallel igazságok  szegélyezik utadat. halogatni kívánod-e életed ezen az úton,  vagy előbbre haladsz vele a válaszaiddal. kies memoárod szól végig az úton, kísér az emlékezésvágy.  leveted a teljesebb  önmagad. nem kérsz önigazolást.  így is teljesíted  a szembenézést  egy kétségesebb  önmagaddal.   testtudatlan a tested hallgat,  öntudatlan […]

Tovább olvasom


Ma 5 éves az Új Bekezdés – a lapon megjelent művekből való idézetekkel emlékszünk vissza a mögöttünk álló időre

,,De az a mindenen átható, koncentrált tekintet, amivel az emberi szemet kereste, azt a közvetlenséget azóta is hordozom.” Tinkó Máté: Rókaportré    ,,Harapható a termékenység, összébb húzódnak Népetlen ólak, az áram elmegy, sűrűsödnek A mesei jegyek” Szálinger Balázs: Vihar előtt   ,,Amikor belealszunk a fénytelenségbe, a kapu mögött feltárul egy kert, darabka égbolt – narancsos […]

Tovább olvasom


Kovács Balázs versei

helyszínlelés   mikor az enyves égerfák már magasabbra nőttek, mint a templom, már egy ember sem lakott a faluban. mikor a toronyban énekelve fészket rakott az első fecske, és először beleivott egy egér a szenteltvíztartóba, mikor először talált egy meztelencsiga a harangbordában menedéket, mikor a régi ösvényekre visszatértek a szálkás pajzsikák,  a kutyabengék, a kányabangiták, és sajátot gyúrtak ki a hódok és a gímszarvasok, […]

Tovább olvasom