Törteli Réka: Kórházkert

  Kórházkert A kórházkertet először ötévesen láttam, gazos volt , vadregényesnek tűnt a fehér szobából. Akkor gyűlöltem  meg a párhuzamosokat, amikor a csíkos pizsamám vonalait összekötöttem az ágy rácsaival, ami árnyékot vetett a falra. A kórházkertben a padon először anyámmal üldögéltem, ő rózsaszínű pizsamában, a barackszínre festett szobából kilépve, ahol a szomszéd ágyon valaki épp […]

Tovább olvasom


Siska Péter: Napforduló

Napforduló 1.  A nyers harangszóban, a kerítés mellett egy kisfiú áll, kezében apró játékpuska. Az égre szegezi – lelkek, fehér ingek lobognak a szárítókötélen. 2. Valami van a tájban. Észrevétlenül terjed – lassan, kövéren és vörösen ereszkedik a nap. A távolban már lángolnak a fák.     Siska Péter: 1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, […]

Tovább olvasom


Holczer Dávid: Személyes forradalom kifordítva, 163×12, Akril

Személyes forradalom kifordítva, 163×12, Akril Hommáge á Bertók László   rád szakad – mit rád szakad! – agyonnyom  a szabadság ezekben a vészterhes időkben.   azt se tudni ki súg be kinek és micsodát de te máris szabadon nyargalsz vágtatsz keresztül a rémítők és rémítettek tébolyán. na mi van – nevetsz rá valakire könnygázos kéjben […]

Tovább olvasom


Völgyi Anna: előre szóltam

előre szóltam az előétel lehet az enyém, meg a középhegység, és csak a kötél feléig mászom, tegnap is elmerültem a bójánál, feladhatnám, mégis megkapaszkodom a túloldalon, ott, ahol állsz, avar roppan, az ösvényen talál meg az önbizalom: szavaim ha kicsíráznak, biztonságosabb a lövészárok, akkor is széthajtom a leveleket, óvatosan hiába fütyülnék, nyakam ég, sóhajom elnehezül, […]

Tovább olvasom


Biró Erika: Zúgás

Zúgás  Minden második  deszkát érinti a kerítésen, eszébe jut az a három hónap  a két mondat között. Lassan málló vaddisznócsontok a felszántott út mellett,  erdők alatt egy pocsolya.  Az önkéntes csend,  hogy előretekerte volna. Este kocsiszínbe megy,  a legközelebbi helyre,  ahonnan még látja a napot. Két eső közötti szünet, rendíthetetlen  esernyők egy aluljáróban. A csendre […]

Tovább olvasom


Hirsch Máté: ide-oda

ide-oda   szállok egyik szerelvényről a másikra  ma a város az én tehetetlenségem  meglöknek elesem felállok minek  mint egy csupasz ideg  minden érintésre összerezzenek  rezgés de nem hang  beszéd de nem nyelv  nincsen mögöttem értelem  elesem meglöknek felállok felállok elesem  most lányok szállnak föl  kemény a léptük  szőke a hajuk  kiköpik a rágót  az én […]

Tovább olvasom


Szerda Balázs: alma; hiéna

alma elfogadni az almát a kígyótól mohón hörögve harapni vérszínű testébe vicsorogva röhögni amikor húsa roppan a sötétben a párnába erjedt borgőzt lehelni simogatónak érezni a fal hidegét belül üvöltve nehéz csendet erőltetni magunkra csukott szemmel bukni a nem szabad tavába levegőért sem jönni fel utána ujjakba kapaszkodni hogy a váll szakadjon ki egy mozdulatban […]

Tovább olvasom


Gulisio Tímea: Visszafordíthatatlan

Visszafordíthatatlan   eljön az a pillanat amikor az utolsó pohár is kiürült lekerült minden ruha mindent megbeszéltünk hogy most azt fogjuk csinálni már itt tart a történet átlapozhatatlan    innentől semmi nem lesz az  ami volt nem maga a tény hanem a szembesülés hogy már nem térhetek ki a lábak közül ott egy önállú akaratú […]

Tovább olvasom


Kincses Edit: Borborygmi

Borborygmi Hosszú volt a nap.  Már nem emlékszem, mikor kezdődött −  talán egy évvel ezelőtt. Azóta módszeresen rendszerezem  az engem emésztő tér rezdüléseit:  a padló fáradt reccsenését,  amikor az aranyhalhoz lépek. Hamar felejt. Az eldőlt szemeteszsák ideges zörgését,  benne a kihűlt üvegek egymáshoz dörgölőznek. Akár egy szerves helikopter, az épület nyelőcsövébe tévedt  poloska szárnycsapásait. A […]

Tovább olvasom