Tóháti Zsuzsa: Lecke

Lecke Mama elküldte a bátyámat tejért egy nappal azután, hogy megérkeztünk a faluba. Papa biciklijével tekert végig a szűk utcán estefelé, és mielőtt bekanyarodott volna a bolthoz vezető sikátorba, az utca végén meglátta a bozótost. Kiserdőnek nevezte el. Igazi dzsungel, egymásra nőtt bokrok és fák, méteres fű mindenütt, az erdő mögött pedig egy omladozó ház […]

Tovább olvasom


Szűcs Anna Emília: Élek

Élek Ott ül a szoba közepén abban az undorító, zöld pulcsiban, soha le nem rohadna róla. Azt mondja, a Karcsi bácsitól kapta még egy hónappal ezelőtt, muszáj hordania. Megkérem, hogy pontosan középre feküdjön, de nyilván nem sikerül neki, a fél teste lelóg jobbra, ettől kaparni kezd a torkom, mint mindig, mikor aszimmetrikus dolgot látok, aminek […]

Tovább olvasom


Bodoni Csenge: Lopott játszma

  Lopott játszma Ránt rajtam egyet, így még erősebben szorul a bilincs a kezemre. Először hideg volt a fém, ahogy a bőrömhöz ért, de hamar átvette a testhőmérsékletemet. Nem csodálom, hevesen vert a szívem, és úgy folyt rólam a víz, mintha egy szaunából rángattak volna ki. Talán a bámészkodók tekintete melegített fel ennyire. Bár arcomat […]

Tovább olvasom


Iványi Blanka: Ikertelefon

Ikertelefon Reitenberg Imréné meghalt. Szép májusi nap volt, a legyek már finoman megszállták a Garay téri piacot. Mikor a fentnevezett öregasszony nájlon szatyrát cibálta volna elő koszlott, fekete ridiküljéből, e mozdulatsor annyira elvonta a figyelmét, hogy szórakozottságában egy kisbusz elé lépett. Az ütközés koránt sem lett volna halálos kimenetelű, tekintettel a jármű sebességére, mely épp […]

Tovább olvasom


Szabolcsi Alexander: Népszínház utca 2.

Népszínház utca 2.   Nézem, ahogy a ketchup hosszú, keskeny utcát vág az olajon, úsznak rajta a csikkek, majd a csatorna rácsai között eltűnnek. A számban érzem az ízét, poros kátrány remegés, csalamádé és darálthús. A pogácsa lassan szívja magába az olajat, a savanyúság szálakban áll körülötte, a hús pedig, mint egy kis sziget az […]

Tovább olvasom


Völgyi Anna: Rossz időzítés

Rossz időzítés Amíg Bori a konyhaasztalra hajította a kabátját, és ingatag, bizonytalan járással betántorgott a hálóba, mosószert nyomtam egy félig elhasznált szivacsra, amit néhány száradó vizespohár mellett találtam. Kézmeleg vizet csorgattam rá, odakiáltottam Borinak, hogy mindjárt jövök. Az udvaron áttörölgettem a visszapillantó tükröket, a motorháztetőt, a szélvédőt, bár nem volt egyszerű dolgom, a vérfoltok teljesen […]

Tovább olvasom


Sándor Luca: Nincs meg

Nincs meg -Jó, akkor menjünk a következővel – egyeztem bele nagylelkűen három óra ötkor, tíz perccel a busz várható indulása előtt.  Leérni az állomásra amúgy is legalább negyedóra, hacsak nem akar futni is egyet az ember. Márpedig az ilyen népszerű tömegsportoknak, mint a futás, meg kell adni a tiszteletet, nem szabad csak úgy télibakancsban, hátizsákostul […]

Tovább olvasom


Torma István: Az Örökmozgó és az ég

Az Örökmozgó és az ég  Mint említettem, én, az Örökmozgó, az idők végtelensége óta csak a horizontot láthatom. Sok ez, hiszen milyen sokan még ezt sem láthatják.  Tulajdonképpen mégsem vagyok biztos, hogy ez sok, mert nem tudom, mit nem látok még, milyen az ég, van-e szépsége és egyáltalán jelentősége? Miért van, és mi az életútja? […]

Tovább olvasom


Adventi ajánlósorozat: Rőhrig Eszter: Vízhomok

Rőhrig Eszter Vízhomok című kötete huszonnyolc novellát tartalmaz. A főszereplő, Éva életének pillanatai képszerűen elevenednek meg a történetekben, ha kézbe vesszük a rendkívüli vizuális igénnyel készített, művészi kivitelű könyvet, amely különleges egységet hoz létre szöveg és látvány között. Rőhrig Eszter letisztult prózája érzékenyen kifinomult, mint a rizspapír, és fájdalmasan pontos, mint egy tűszúrás.   Borító: […]

Tovább olvasom