Holczer Dávid: Személyes forradalom kifordítva, 163×12, Akril

Személyes forradalom kifordítva, 163×12, Akril Hommáge á Bertók László   rád szakad – mit rád szakad! – agyonnyom  a szabadság ezekben a vészterhes időkben.   azt se tudni ki súg be kinek és micsodát de te máris szabadon nyargalsz vágtatsz keresztül a rémítők és rémítettek tébolyán. na mi van – nevetsz rá valakire könnygázos kéjben […]

Tovább olvasom


Szabó Dárió: A pitcher’s mound tetejéről minden látszik

A pitcher’s mound tetejéről minden látszik MLB, 2021, tavasz   Kölyök a nyakban  Éjjel van vagy hajnal. Fogalmam sincs. Egymásra csúsznak ezek a fogalmak Magyarországon. Kint, Los Angelesben meg úgy tűnik, még süt a nap, de ott majdnem mindig – állítólag. Egy baseball-meccset nézek, aztán párhuzamosan többet is; a francba is, hiszen egy 30 csapatos […]

Tovább olvasom


Vasas Tamás versciklusa: Lazarus-darabok

  Kétszáz méterig bírni   csak azt mondtam hogy elméleti viták helyett arról hogy a glóbusz cölöpökön  áll vagy lebeg vagy atlasz tartja  beszélhetnénk másról is eléggé avítt  téma ez nekünk akikre bármi is vár  a végén előtte vagy közben nagyon  is lehetünk csótányvacsora erre  széttörtek egy sörösüveget  a fejemen gondoltam ezt a finom  jelzést […]

Tovább olvasom


Tóth Benedek Ernő: A taxiban

A taxiban Zsúfolt a tömegközlekedés Kívül belül ítélet idő Kétségbeesetten menekülök egy kényelmes megoldás felé Nyílik az ajtó Beszállva mint olcsó parfüm csap meg a visszapillantón himbálódzó illatosító bűze Puha kárpit kényelmes ülés felszínes elegancia prémium érzet Feledteti a taxin kívüli világot és az óra kérlelhetetlen pörgését hi-end soundon megszólaló retró rádió tartalmasnak tűnő beszélgetés […]

Tovább olvasom


Szamosvári Bence versei

Póluskontra Messzire vitted levegőmet, De egy szélformájú ember Elérte százéves sétája északfokát Ma, a számba fújt, ment, Jöttél És ahogy vitted Túl a sarkon, A másikon már Szél tolult. Ha jönnél, nem értenéd Telifújt déli csücskömet.   Macskalépcső Nyarakat gyűjtök. Ellőttem, mintha mellemből nőne, Tiszta út van, sarkán árnyak, Egyikből másikba toccsanok, Prizmásan fröccsen. Fedetlen […]

Tovább olvasom


Endrey-Nagy Ágoston: Méz

Méz Amíg a kanapén aludtál, egy sereg hangya mászott a cukorba. Azóta arra a fekete pöttyös fehér darára gondolok, ha édesemnek hívsz. Szerinted semmit nem mondok őszintén; mint egy darab hús, ami csak ordít a levegőn. Morzsolgatom a virágcserepek üres földjét, a kiégni készülő izzó figyeli mozdulataimat. Utálok magamban mindent, ami eddig beszélt hozzád. Kiteszem […]

Tovább olvasom


Nagy Márta Júlia: A január lelke

A január lelke A január lelkéről élcelődtünk a képzelt barátommal, a sokadik elhagyott plüss, amibe belebotlottunk, unalmas volt, már nem akartuk hazavinni és kimosni. Ő könnyedén lebegett a betonkockák felett, átsegített a botcsinálta buktatón – ha nincs is anyagod, legalább van neved – talán ezért tűröm el, sőt várom esténként a pehelysúlyú, áttetsző öleléseket. A […]

Tovább olvasom


Csoboth Dorka: A táplálék útja

A táplálék útja   I. áthúzod a saját szemeden  de van olyan is hogy megtoldod eggyel rásegítesz az ujjaddal a testkul- túra virágzik zsong  nem engedheted a tápanyagokat  főként a talajzsírban oldódót  feljönni  ha kell feküdj hanyatt semmiképp ne nyisd ki  a szád ha kell is  és áthúzod a saját szemeden  magába hurkolod a táplálékláncot […]

Tovább olvasom


Katona Ágota versei

Piroslámpa Mozdíthatatlan kés a kezedben, megdicséred az utcám. A végén ékszereket árulnak, omladoznak a házak, két  vakablak nyitottnak látszik, egy sínpár összeér. Megtanulom élvezni az optikai  illúziót, a kontrasztok vibrálását, ahogy végigsimítod a mellem, és a bal és a jobb között törekszel a változásra,  a csontkemény felém. #decayedbeauty #opticalillusion #anyajegymellen   Képeskönyv, szélső utca Bársonyborítású […]

Tovább olvasom