Gulisio Tímea: Visszafordíthatatlan

Visszafordíthatatlan   eljön az a pillanat amikor az utolsó pohár is kiürült lekerült minden ruha mindent megbeszéltünk hogy most azt fogjuk csinálni már itt tart a történet átlapozhatatlan    innentől semmi nem lesz az  ami volt nem maga a tény hanem a szembesülés hogy már nem térhetek ki a lábak közül ott egy önállú akaratú […]

Tovább olvasom


Kincses Edit: Borborygmi

Borborygmi Hosszú volt a nap.  Már nem emlékszem, mikor kezdődött −  talán egy évvel ezelőtt. Azóta módszeresen rendszerezem  az engem emésztő tér rezdüléseit:  a padló fáradt reccsenését,  amikor az aranyhalhoz lépek. Hamar felejt. Az eldőlt szemeteszsák ideges zörgését,  benne a kihűlt üvegek egymáshoz dörgölőznek. Akár egy szerves helikopter, az épület nyelőcsövébe tévedt  poloska szárnycsapásait. A […]

Tovább olvasom


Maros Márk: Kirakat

Kirakat Ott álltunk a kirakat előtt, hevesen zúdult ránk a szél, mintha elvihetne bárhová, kapaszkodtál belém vagy én beléd, erre már nem emlékszem, a kirakat ellenben megingathatatlanul állt előttünk, ez egészen biztos, percek teltek el, mégse történt semmi, téged mégis letaglózott a látvány, én persze nem értettem, mi tetszik neked azokon a poros műtárgyakon, mennünk […]

Tovább olvasom


Magyar Boglárka: Nukleáris eső

Nukleáris eső Ráfagynak a kékek a zöldre és a zöldek a kékre, kilépek az ajtón, szememre üveget, fejemre öntöttvas sapkát húzok. Csak így lehet kijönni lentről. Öntöttvas. Persze. Alumínium nem lehet, mert az egyből leolvad a fejemről, lecsorogna a vállamon, a hátamon, aztán csorognék én is a fémmel együtt, nem csontszilánkokra esnék, nem maradna bizonyosságot […]

Tovább olvasom


Ábrahám Erika: [a gyermekpszichiátriáról]

[a gyermekpszichiátriáról] jobb volt bent mint az iskolában három éjjel a zárt osztályon egy narkós egy bolond meg én nem adtak kést csak kanalat  nem nyithattuk ki az ablakot  mindenki mellészart és hugyozott a szüleink se jöhettek látogatni legrosszabb volt hogy nem volt cigi szétverte a szobáját nem volt magánál  szülei lehúztak a vécén öt […]

Tovább olvasom


Bánki Benjámin: sugdolózós

sugdolózós  táborokban szokás játszani a sugdolózóst: körben ülünk, valaki kitalál valamit és továbbadja halkan a szomszédjának, aki megint tovább, míg végül az utolsó hangosan kimondja, ami eljutott hozzá. ez gyakran egyáltalán nem egyezik a kitaláló szándékával, de a vicces pillanatok éppen ebből születnek.  anyáéknak még én mutattam a játékot az öcsémmel: két testvérnek egy idő […]

Tovább olvasom


Biró Erika: Körforgás

Körforgás Egy orrszarvúbogárról küldött fotók  villannak fel a képernyőn, miközben  egy másik országból próbálsz  valakit lebeszélni az öngyilkosságról. A depresszióval küzdő embereknek  szürkébb az arca.  Az alkoholisták felnőtt gyermekei  magukban keresik a hibát. Az orvosod stresszről beszél,  szerinted a tested emlékszik valamire,  de sosem alkalmas a pillanat. Megkérdezik, hogy haragudnál-e, balra húzod az orrszarvúbogarakat, a […]

Tovább olvasom


Hirsch Máté: Az első ravatalom

Az első ravatalom Végtelen volt a csend.   Szentképek égtek a falon.  A sarokban egy repedés gyökeret vert,  vakolat koppant minden vendéghajon.  Míg a rokonság körbejárt,   lámpa imbolygott, ordibált:  „Kialudt két szép szembogár” – hívott, hogy véle ordibálj.   Én csak álltam bűvkörében,  a repedések, mint a pókfonál,  mely láthatatlan vaksötétben,  eltűntek lassan, tétován,  s emlékeimben a […]

Tovább olvasom


Tarpai Zsófia: Harangok vonulása; Lassan öregszik a május

Harangok vonulása Hervay Gizellának   Ma kedvem volt kiülni a filagóriára. A Nap és én pont egy szögből sütöttünk egymásra. Azon gondolkodtam, miért készítenek még ma is gyékény kosarakat. Sokakat gyötör az antikvitás, akiket gyötör, azok tudják csak, hogy visszanyúlni érte nem lehet. Ilyenkor látom meg, hogy mennyire szép a kert, mikor a megizzadt gazok […]

Tovább olvasom


Balogh Ádám: Táncrend

Táncrend Az öreg grófot rostok közé zárta  az északi boszorkány,  aki a hagyatéki árverésen csak az ódon  kastély tánctermének parkettájára licitált. A gróf tánctanár volt egykoron.  Mostanában lépteim alól mordul fel. Lépj tisztességesen! Besurranó tolvajok osonnak így! – recsegi panaszosan.  Csak addig van rám szüksége, amíg fel nem ébred az Alvómester, aki ilyenkor a rácsok […]

Tovább olvasom