álom, álom – meglátom – a macskát invitálom odabújik mindjárt mellém így lesz játékos az estém
Tárlat
Gombai Gellért: Belső város
Ez a sorozat egy 2013-tól kezdődő és a mai napig tartó időszak egyre lassabban bővülő lenyomata. Olyan városi fotók, ahol a város épített környezete, egy színpadi háttere valami univerzális megfogalmazásnak. Az épületek, a fények és árnyékok, textúrák és faktúrák feszes szerkesztése eszközként szolgálják ezt az absztrakciós játékot. Mert képet komponálni számomra önfeledt játék, a fotózás […]
Dobos Erzsébet: Ego (kerülöm a nosztalgia szót)
Vachter János – Csepel Művek
Ez a sorozat azért sem áll messze tőlem, mert dunaújvárosiként már gyermekkoromban is lenyűgöztek és vonzottak a monumentális gépek és ipari környezet, és valljuk be, Dunaújváros erre jó terep. Szeretem az idő múlását láttatni, az emberi beavatkozás nyomait, ahogyan az otthagyott dolgokat lassan visszaveszi a természet, de ez csak egy téma a sok közül, melyek […]
Bornyi Márton: Téka Generációk
Van egy szerelem projektem amit már évek óta fotózom. A Téka népművészeti táborban, eddig 27 alkalommal voltam lent, és harmadik éve fotózom a tábor mindennapi életét. Idén egy középformátumú 6×6-os filmes fényképezőgéppel készítettem felvételeket. Azért ezt a formátumot választottam, mert a negyven éves filmes fényképezőgéppel nem lehet rohanni, le kellett lassulnom ahhoz, hogy igazán hitelesen […]
Joós Andrea: Szervmandalák
Joós Andrea: Szervmandalák Matyó tüdő, ormánsági szem, kalocsai vese, elbűvölő alkotások, melyek a magyar népi motívumvilág és az anatómia birodalmának ötvözéséből születettek, a szervmandalák. „A magyar népi motívumvilág szerintem a vérünkben van — ahogy a népdalokat, ezeket is rögtön felismerjük és vonzódunk hozzájuk.” — mondja az egyedi stílus kapcsán Andrea. Némelyik rajzán kifejezetten csak egy […]
Ile Adrian Paul: Triptichonok
Járok-kelek a világban és olthatatlan vágyat érzek az új felfedezésére: menni és benézni minden sarok mögé, minden kis utcába, kapualjba és minden „felfedező utamon” szeretem megörökíteni azokat a pillanatokat, amelyeknél úgy érzem, hogy ha egy lépéssel előbb nyomom le az exponáló gombot, akkor az a pillanat még nem lesz ott, de ha úgy határoznék, hogy […]
Rajkai Péter: Look up Budapest
“Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak. Szerintem ablakokból.” (Friedensreich Hundertwasser)
Kerekes Emőke: Hát-tér Legendárium /részletek/
„… egyre gyakrabban és gyakrabban fogott el az az érzés, hogy ha valaki komolyan veszi a dolgát, akkor egy film nem egy következő munka csupán, hanem az ember sorsának alakulását meghatározó TETT. Ebben a filmemben vállalkoztam először arra, hogy a film eszközeivel nyíltan és közvetlenül, mindenféle fortélyok mellőzésével szóljak féltve őrzött titkaimról, arról, ami számomra […]
