Szeles Judit: Otthonom; Első hó; Björklinge

Otthonom A fenyőfák között fekszem, látom az eget a bolygókkal,  csillagokkal együtt. Nincs függöny az ablakon. Bárki beláthat az írásaimba.   Első hó Idén november nyolcadikán esett le. Az ágyamon feküdtem, és a puha pelyhek az arcomon landoltak. Mínusz három fok volt kint. Ez a hó most megmarad. Csak rólam csorog le a hólé, mintha […]

Tovább olvasom


Acsai Roland: Skacok

Skacok                Mádi Zsoltnak, gyerekkori barátomnak   Tetőkre felmásztunk, hívtak a magasok, teraszon legóztunk, kicsik voltunk: skacok. Az udvarotokon állt egy nagy diófa, azon meg egy kötél, jó vastag, lelógva. Ide-oda lengtünk, mint két apró Tarzan, nem ma volt ez, hanem, hogy úgy mondjam, hajdan. A japán kakasok felszálltak rá este, kutyátok Dzsina volt, ólban a […]

Tovább olvasom


Kovács Balázs: ha láttad volna

ha láttad volna nem érdekelt  a novemberi égbolt  hamuszürke holdsarlója  tekinteteddel megelőztél egy repülőt amely egy fényesebb csillag felé tartott úgy tűnt pont áthalad rajta de aztán alatta ment tovább követni akartad amíg látható sokáig eltűnődhettél volna még ha legalább lett volna rajtad zokni ha kényelmesebb a szék ha hosszabb lett volna a cigid vagy […]

Tovább olvasom


Dalmai Rozi: Szabadság utca; Sehová sem vezető ajtók

Szabadság utca Az utcákra szitáló ködöt halványan világítja meg a szemközti lámpa. A fénye áthatol a redőny álmos résein és nem hagy nyugodni éjszakákon át. Elvették tőlem a lehetőséget, hogy örökké lehulló és visszapárolgó köd legyek egy város felett, hogy reggelre jégvirággá fagyjak egy régi veranda ablakán. Anyaméhbe születtem a mellém rendelt szorongással, hogy élek, […]

Tovább olvasom


Acsai Roland versei

Az út                  Tóth Erzsébetnek   Az út, ahol régente laktál, folyóként bekanyarodik. A házatok vajon hol is állt, mit lebontottak, hogy aztán   új ház épüljön romja halmán? Könyvtár, plébánia: sok itt az emlék. Fiatalkorig jutnék el köztük, ha akarnám.   Az út ma elhajlik folyóként, befutna tengerbe, haza. Mint hóbogyó, ma lenne konkrét […]

Tovább olvasom


Csiby Édua Boglárka: létútszakasz; testtudatlan

létútszakasz kérődző lélekkel  vadhúsból kihámozott félkész jelenben  mászkálsz meztelen.  parallel igazságok  szegélyezik utadat. halogatni kívánod-e életed ezen az úton,  vagy előbbre haladsz vele a válaszaiddal. kies memoárod szól végig az úton, kísér az emlékezésvágy.  leveted a teljesebb  önmagad. nem kérsz önigazolást.  így is teljesíted  a szembenézést  egy kétségesebb  önmagaddal.   testtudatlan a tested hallgat,  öntudatlan […]

Tovább olvasom


Magyar Boglárka: Szappanváros

Szappanváros A tanár meséli, hogy miért hiányoznak öten, hogy napról napra többeket visznek majd le, és ő mindig odaad valakit. Tizenöten indultunk, az osztályterem ott van, ahol a vízzel összeér a rozsda és a vasfolyosó. Nem lehet már tanítani itt, hogy térdig gázolunk a vízben, higgyétek el, annak a legjobb, aki lekerül, lent minden szép, […]

Tovább olvasom


Kincses Edit: még nem

még nem november harminc reggel hat negyvenkettő idén is késik a december az utca túloldalán még napfényben fuldokolnak a fák ágaikról a levél-tetemek gyorsan és tömegesen esnek csak keveseknek adatik meg szépre kocsonyásodni ezen az oldalon már csak kemény avarerdő és vadgesztenyevázak a dér megölte őket a falkerítés tövébe szigorú révület fagyott igen most inkább […]

Tovább olvasom


Király Csenge Katica: Erőteljesen változó kontinensek; Egy költözésről szóljon

Erőteljesen változó kontinensek Megint nem mondtam meg a másik apámnak, hogy találkoztam vele. Azt ígérte Gilgames, hogy átsegít a Türkíz-tengeren. Ha nem szocializálom olyan bestiálisan, mint Enkidut. Hajót fog építeni és ő lesz Noé. És úgy bebaszunk, mint még soha nem tettük. Ír egy szonettciklust az idegeimhez. Belekapaszkodtam, jó szokásom volt ez, kapaszkodni belé. A […]

Tovább olvasom