Méz Amíg a kanapén aludtál, egy sereg hangya mászott a cukorba. Azóta arra a fekete pöttyös fehér darára gondolok, ha édesemnek hívsz. Szerinted semmit nem mondok őszintén; mint egy darab hús, ami csak ordít a levegőn. Morzsolgatom a virágcserepek üres földjét, a kiégni készülő izzó figyeli mozdulataimat. Utálok magamban mindent, ami eddig beszélt hozzád. Kiteszem […]
Máshol Várunk. Nincs jel, az ég képernyőfekete. Kikapcsoltak már a csillagok, nehéz csönddé hűlt bennünk a béke – a sejtek még osztódnak tovább. Ülünk a tűz mellett. Melegszünk. Thészeusz hajódeszkái a pap beszélni kezd / fogy a világ körülötte koszorúk, földgöröngyök / az ágy szélén ül ezek már a semmi tárgyai […]
A másik Hétköznapi fiú volt: kitérdesedett nadrágot hordott, képregényeket olvasott, csámcsogva evett, túrta az orrát, horkolt sziesztakor − mindent egybevéve hétköznapi Armando volt, egy dolgot kivéve: volt egy Másik énje. A Másik én tekintete költészetet sugárzott, színésznőkbe bolondult bele, fodorlatosan hazudott, elérzékenyült alkonyatkor. A fiút nagyon zavarta a Másik én, barátai előtt kellemetlenül érezte magát miatta. […]
Lopott játszma Ránt rajtam egyet, így még erősebben szorul a bilincs a kezemre. Először hideg volt a fém, ahogy a bőrömhöz ért, de hamar átvette a testhőmérsékletemet. Nem csodálom, hevesen vert a szívem, és úgy folyt rólam a víz, mintha egy szaunából rángattak volna ki. Talán a bámészkodók tekintete melegített fel ennyire. Bár arcomat […]
Ikertelefon Reitenberg Imréné meghalt. Szép májusi nap volt, a legyek már finoman megszállták a Garay téri piacot. Mikor a fentnevezett öregasszony nájlon szatyrát cibálta volna elő koszlott, fekete ridiküljéből, e mozdulatsor annyira elvonta a figyelmét, hogy szórakozottságában egy kisbusz elé lépett. Az ütközés koránt sem lett volna halálos kimenetelű, tekintettel a jármű sebességére, mely épp […]
A január lelke A január lelkéről élcelődtünk a képzelt barátommal, a sokadik elhagyott plüss, amibe belebotlottunk, unalmas volt, már nem akartuk hazavinni és kimosni. Ő könnyedén lebegett a betonkockák felett, átsegített a botcsinálta buktatón – ha nincs is anyagod, legalább van neved – talán ezért tűröm el, sőt várom esténként a pehelysúlyú, áttetsző öleléseket. A […]
Valaminek történnie kell kölyök ez még nem költő pedig a kettő tulajdonképpen hasonul egymáshoz valamennyire ez még tiszta az meg már az erről mégis lemaradt valahogy a világ mocska pedig megfürdött benne önként és még csak fel sem sírt mikor alámerült csak tudná hogy ez nekünk mibe került ideokádni erre a világra aminek a […]
A táplálék útja I. áthúzod a saját szemeden de van olyan is hogy megtoldod eggyel rásegítesz az ujjaddal a testkul- túra virágzik zsong nem engedheted a tápanyagokat főként a talajzsírban oldódót feljönni ha kell feküdj hanyatt semmiképp ne nyisd ki a szád ha kell is és áthúzod a saját szemeden magába hurkolod a táplálékláncot […]
Czernowitz* felé és vissza Most és itt állok a téren jöttem ide akartam mindig a sárga-kék zászlókat a színházat szembe hunyorogni keresni zsebben cigarettát sms-t írni hogy a szívemet kiszakítja a füstös ég ugyanúgy ugyanaz van itt is a szakszjoanszka utcából kifúj a szél hoz éneket port a kabátom alá utolsó tiszta ingemet tűröm látom […]
Piroslámpa Mozdíthatatlan kés a kezedben, megdicséred az utcám. A végén ékszereket árulnak, omladoznak a házak, két vakablak nyitottnak látszik, egy sínpár összeér. Megtanulom élvezni az optikai illúziót, a kontrasztok vibrálását, ahogy végigsimítod a mellem, és a bal és a jobb között törekszel a változásra, a csontkemény felém. #decayedbeauty #opticalillusion #anyajegymellen Képeskönyv, szélső utca Bársonyborítású […]
[…] al acestei expoziții și un poem din #kazim a (...)
[…] al acestei expoziții și un poem din #kazim a (...)