Koncz Károly: Falvédők, avagy Simon Bolivár a könyvtárban

A név tűnt ismerősnek, ezért még egyszer visszalapoztam az újságban a baleseti és rendőrségi hírekhez, s újra elolvastam a közleményt. Idén már ez volt a harmincharmadik kihűléses fagyhalál. Döbbenet. Mi lesz még januárban, februárban?! Nem is mutatta még ki igazán a foga fehérjét a tél. Alig győztem kivárni a hétfőt, hogy beérve a munkahelyemre, a […]

Tovább olvasom


Istók Anna verse

homeopátia   a víz őrzi a test emlékét nincs információ mi elveszne frekvenciává alakuló tetteink kirajzolódó rezgésében így lesz emlékből minta   ezért olyan óvatos az ember elég ha annyit mondasz mondanod sem kell nem követtem el holott megtörtént a visszaút nehezebb megbánni lehetséges csak a testünk nagy része víz memóriája őriz mindent lefényképezhető az […]

Tovább olvasom


Szálinger Balázs verse

 Vihar előtt   Lent, Tekijánál félórája ünnepelteti magát egy eső. A szürke eget a víz színére vonta, Összevarrta, addig tart a világ.   A szorosba beragadni látszik a köd, forog, Táncol és összeköttetést keres az éggel, Majd mintha engedélyt kérne valamire.   Szemben Szerbia, zöld hegyek, a Városlövető Boldogasszony templom tornya felől Olvadékony kis bagolyhuhogás. […]

Tovább olvasom


Kalász István: Tavaszi csillagnézés kezdőknek

Tavaszi csillagnézés kezdőknek A ház mögé mész a nap óráddal ellentétesen forog öltözöl sálsapka kint takaróra fekszel hanyatt az alkonyat rövid hideg lesz fent sötétben sárga kék és foltos haldokló csillagok a holdon tenger elmélyedt kráter és csönd ekkor… … igen ekkor elfogadod hogy a kerted kert a ház otthon a diófa haldoklik és ez […]

Tovább olvasom


Pege Ibolya: Hová lett?

Hová lett? Percekig a tükör előtt. Kettéválasztom a hajam, lefogom a tövénél, ahol lenőtt a festék. Utána rétegelt színpaletta, áfonyalilát követi a sötétbordó, alatta mahagóni barna. Előtte kipróbáltam a rézvöröset, már én sem tudom melyik volt az első. Közben a hajhagymák leálltak, mint egy becsődölt gyárban a gépek. A motorok elhalkultak, nincs több pigmenttermelés. Odakint […]

Tovább olvasom


Tóth Benedek Ernő verse

I.   És egyszercsak szétrepültek az álmok elhamvadtak a koncentrációval volt nincs és már az utcán is van az ember meztelenül vagy hiányos öltözékben kiszolgáltatva a létnek a sorsnak Istennek vagy ki aminek nevezi egyszercsak azt veszi észre hogy már nem a maga ura hogy az indulatai definiálják szánalmasan tekint körbe a világban melyben egyedül […]

Tovább olvasom