Mielőtt felszívnák Sárkánylovasok ugranak egy griffmadár fehér tollával borított hídra. Átvágnak rajta, mielőtt beleolvadnának az anyagba. Harangszó, nem délben, itt más a rendszer, öreg néni kongatja hatalmas kezével, amivel dinoszauruszokat ölt ötszázmillió évvel ezelőtt. Elkerülik, mert sárkányt kell menteni, a halat ki kell venni a Dani szájából, mert megfullad, hiszen a hal a Dani, mondják. […]
Látlelet a paradicsomból A Hold dobog. Boldogok az almaszívű szolgák. Vajkörték évei, bevártatok hát. A fény egy nagy citrom leve most. Aprózene körbejár, citromfüvek hírvivőivel. Szent, földi örömök héttől. A sarokban törökláz énekel, a bíbor idő a cserépedényből sosem fogy el, míg citrom nem fröccsen az égből. Benesóczky László: költő. […]
két kitérőegyenes fel akarok ébredni mert az elérhetetlen dolgok tükörtermében fekszem ahol minden vágyamból többet látok és úgy nyúlok előre hogy a kezem megtorpan a levegőben és nyújtózkodásaim százait látom hiába feléd lendülni lehunyom inkább szemem hogy emlékezzek s festett gitárszólamok húznak piros-sárga csíkokat szemhéjam alján ahogy játszol színekbe borul a szoba és érzem ostromolják […]
Petri után kedvem tartja meghatározni a munka fogalmát élni és szenvedni kettős hasonlatosság igazi politikai elnyomás gépek hányadékszaga csapja fel a rendszernek politechnikáját majd jó leszek valamire gondolják a szakmunkásbűnözök akik tekert cigarettával lesik a város alkonyatát Géczi Lajos […]
Pszt Régen zavart a hallgatás. Hogy amit nem mondtam ki, bennmaradt. Most meg hiába mondanám, már semmi sincs se kint, se bent. Pedig valakinek romantikát kell írnia, a csend halál, vagy hasonlók, a csend halál, igen, ezt gyorsan írja le valaki, különben elhallgatom. Csindi-csöndi-csendcipő. Nem tudok vagy nem akarok magamról mesélni, bármelyik lehet, nem […]
A város felett Az egész társasház a repülő macskaként ismer. Olyannyira híres vagyok, hogy a liftben keletkező kínos csend megtöréséhez én vagyok a leggyakoribb beszédtéma. Még az is előfordul, hogy az izgatott lakógyűléseken én vagyok az első napirendi pont. Műugró karrierem során – többé-kevésbé szándékosan – úgy kilencszer vetettem le magam […]
egy strand van a városban túlhevült fehér napozó ágyak gumi- és klórszag mindenütt zuhanyrózsák nyílnak láböblítő vizeket kerülgetünk pingvin vagy rozmár kolóniák vagyunk de inkább rozmárok bár ők azért gyűlnek össze hogy ne fázzanak gyermeki énünknek árnyékot és menedéket adnak a nagy testek meg néha lángost bár a palacsintát jobban szeretjük az öltözőket követő irodák […]
Apad a víz Közelebb húzódott Ilonkához, hogy ne süssön szemébe a nap. Nagyjából negyedóra múlva a hársfák lombja végleg árnyékot vet majd a medencére. A vizet csak fél hét után kezdik leengedni, Ilonka addig úgysem mozdul. Amióta a felesége is rokkantnyugdíjas, ragaszkodik hozzá, hogy hetente legalább két délutánt a fürdőben töltsenek. Szentül hiszi a tájékoztatóban […]
Gerincszámítás Tavasszal még mindig várom, hogy az elásott ablakok tükrében újraéledjenek a vágóhidak. Jánoskórház Ezerkilencszázkilencvennyolc, Budapest. Fiatal ápolónő igazgatja magán a rövid munkaruhát, mielőtt belép a beteghez. Fogja a kezét, amikor a zsibbadt végtagok utoljára kijózanodnak. Szúr. Minden eset után úgy érzi, megsüllyed a föld. Még egyszer kipattannak a szemek. Az ápolónő mosolyogva bólint, […]
Ist das die Magazinstrasse? Odabent az öregotthonban olyan jó meleg volt. Itt kint a Hoffmanstrassen hideg van. Onnan tudom, hogy ez a Hoffmanstrasse, mert láttam a táblát. Emlékszem erre a környékre a fiatalságomból. Akkor még Horst-Wessel-Allee volt a neve. De már nem olyanok a házak, mint akkor. Régen virágok voltak az ablakokban és nagy, […]
[…] Csehy Zoltán Egy fotó szögletes leírása (...)
[…] al acestei expoziții și un poem din #kazim a (...)
[…] Csehy Zoltán Egy fotó szögletes leírása (...)
[…] al acestei expoziții și un poem din #kazim a (...)