Kellerwessel Klaus versei Závada Péternek és Vajna Ádámnak

Gondtalankodás Závada Péternek   Hagyom, hadd folyjon a mítosz forró vére. Jön, kitölti az éhség helyét. Mire kibetűzöm, mást jelent, hazatalálok a vérbe. Nekifeszül falaimnak. Ránk nézve bármi vigasztaló. A hátrahagyott templomharang kongása közelít a kimondáshoz, de sosem éri el. A vállaid közé csak te tudsz esni, elterpeszkedni határaid között. Egyre mélyebben csúszol az álomban, […]

Tovább olvasom


Kovács-Lőczi Zsolt: Szolid.

Szolid. Amikor nem találunk semmit, az is felfedezés. – idézet a Mentőexpedíció című sci-fi-ből. Azt hiszem, kurva jó író vagyok. A párhuzampolitika mestere. És nem követelem magaménak mások szavait. Csak felhasználom, mint a drogostűket: feküdj szépen a fakírágyra, suttogom, hogy dormeo. Szeretkezz velem, kérlek! Nem találunk magunkra rímet: faltasz. Kit érdekel, hogy nincs benn értelem? […]

Tovább olvasom


Farkas B. Szabina versei

négysarkú lepedők megint hajat kéne mosni, de vizesen a nyakamhoz tapad. táska. telefon. csörgés. szerencse, hogy nem dobtam ki azt a nagyon rossz kávét. nagyon rossz a kávé. éjjeli kutyaugatás. a harisnya rácsos szövésnyoma ottmarad a fenekemen órákig tartó ülés után. hozzáért a törölközője az enyémhez, dobhatom a szennyesbe. hogy lehet ilyen hangosan vakarózni? megint […]

Tovább olvasom


Emma Lee verse Szabó Krisztina fordításában

Történetek ,,a Dzsungelből” (Stories from “The Jungle”)   Minden amit Abdel lát bepiszkolódott, kivéve a szemüvegét. Egy poros ingujjal tolja át a koszt középről a lencse szélei felé. Azon át nézte végig, ahogy a családja háborús bűncselekmény áldozata lett. Ha hetekig zuhanyozna sem érezné többé, hogy tiszta. Szudán hivatalos nyelve az angol. Mire tizenhat lesz, […]

Tovább olvasom


Ábrahám Erika: A legtöbb, amit

A legtöbb, amit Képtelenség realitásként kezelni a hírek abszurditását. Az ép elme válasza: pánik. Ez a zsigeri reakcióm. Ez van, ez történik bennem, hiába adok igazat a támogató barátnak, rám jelenleg egyedül a saját szorongásom jelent közvetlen veszélyt. Nem a mondata, a figyelme nyugtat meg végül, törődik velem, ez a legtöbb, elalszik bennem a rettegés, […]

Tovább olvasom


Szőnyi Judit: Bizonyíték, hogy istenek nem léteznek

Bizonyíték, hogy istenek nem léteznek Adriánt jóravaló, derék fiatalemberként tartották számon. Ebben többé-kevésbé mindenki egyetértett, még a főnöke is, aki szerint az egyetlen probléma Adrián kétes családi háttere volt. Bácsikáját nyakon lőtték Aradon, és a szülei sosem tudták bebizonyítani, hogy csupán baleset érte a férfit, miközben a valódi bűnösöket citálta a vesztőhelyre. Hamar elterjedt ugyanis […]

Tovább olvasom


Ábrahám Erika: Kora tavaszi analógiák

Kora tavaszi analógiák Szeretem a télvégi fényeket, a kontrasztokat mintha sniccerrel metszették volna, az árnyékok kemények, az ég magentája megállásra késztet, ahogy munka után az alkonyatba lépek. Sétálok haza, a varjak még gyakorlatoznak fölöttem nagy erőkkel, de már hallani rigót, a cinegék bolondok, a kandúromat két napja nem látom. A tavasz úgy bomlik, mint rejtett […]

Tovább olvasom


Szeles Judit: Otthonom; Első hó; Björklinge

Otthonom A fenyőfák között fekszem, látom az eget a bolygókkal,  csillagokkal együtt. Nincs függöny az ablakon. Bárki beláthat az írásaimba.   Első hó Idén november nyolcadikán esett le. Az ágyamon feküdtem, és a puha pelyhek az arcomon landoltak. Mínusz három fok volt kint. Ez a hó most megmarad. Csak rólam csorog le a hólé, mintha […]

Tovább olvasom


Acsai Roland: Skacok

Skacok                Mádi Zsoltnak, gyerekkori barátomnak   Tetőkre felmásztunk, hívtak a magasok, teraszon legóztunk, kicsik voltunk: skacok. Az udvarotokon állt egy nagy diófa, azon meg egy kötél, jó vastag, lelógva. Ide-oda lengtünk, mint két apró Tarzan, nem ma volt ez, hanem, hogy úgy mondjam, hajdan. A japán kakasok felszálltak rá este, kutyátok Dzsina volt, ólban a […]

Tovább olvasom