Koncz Károly: Apokrif családállítás

A kerítés másfél méter magas, egyformára vágott napraforgószárból volt összeróva, ugyanígy a kapu és a kisajtó.     Boriska a közkútról érkezett, éppen kinyitotta az utcai verőcét, amikor Boromissza Demeter, anyai ágon dédapám, meglátta. Boriska is meglátta dédapámat, s egy hosszú pillanatig ránézett. Régebben szívébe tolult volna a vére, de most már nyugodtan nézett Boromissza Demeterre, […]

Tovább olvasom


Kerekes Emőke: Hát-tér Legendárium /részletek/

„… egyre gyakrabban és gyakrabban fogott el az az érzés, hogy ha valaki komolyan veszi a dolgát, akkor egy film nem egy következő munka csupán, hanem az ember sorsának alakulását meghatározó TETT. Ebben a filmemben vállalkoztam először arra, hogy a film eszközeivel nyíltan és közvetlenül, mindenféle fortélyok mellőzésével szóljak féltve őrzött titkaimról, arról, ami számomra […]

Tovább olvasom


Istók Anna verse

homeopátia   a víz őrzi a test emlékét nincs információ mi elveszne frekvenciává alakuló tetteink kirajzolódó rezgésében így lesz emlékből minta   ezért olyan óvatos az ember elég ha annyit mondasz mondanod sem kell nem követtem el holott megtörtént a visszaút nehezebb megbánni lehetséges csak a testünk nagy része víz memóriája őriz mindent lefényképezhető az […]

Tovább olvasom


Szálinger Balázs verse

 Vihar előtt   Lent, Tekijánál félórája ünnepelteti magát egy eső. A szürke eget a víz színére vonta, Összevarrta, addig tart a világ.   A szorosba beragadni látszik a köd, forog, Táncol és összeköttetést keres az éggel, Majd mintha engedélyt kérne valamire.   Szemben Szerbia, zöld hegyek, a Városlövető Boldogasszony templom tornya felől Olvadékony kis bagolyhuhogás. […]

Tovább olvasom


Ocean Vuong versei Szabó Krisztina fordításában

Ocean Vuong: Cím nélkül (Kék, zöld, & barna): olaj, vászon: Mark Rothko: 1952   A tévében mondták, a repülők becsapódtak az épületekbe. És én igent mondtam, mert azt kérted, maradjak. Talán azért imádkozunk térden, mert az úr csak akkor figyel ránk, mikor ennyire közel vagyunk az ördöghöz. Annyi mindent el akarok mondani neked. Hogy a […]

Tovább olvasom


Ile Adrian Paul: Evolution

A sorozat ötlete egy gyárlátogatás során született, amikor megláttam egy gép darabját, amely első pillantásra egy evolúciós folyamat végállomásának érzését keltette. Azon tűnődtem, ha ez a kép egy folyamat végét jelenti, akkor milyen messzire kell visszamennem az időben ahhoz, hogy eljussak arra a pontra, ahol minden elkezdődött, és melyek azok a szakaszok, amelyek ennek az […]

Tovább olvasom


– Mit olvasol? – Semmit!

Írta: Bozsó Borbála Személyes kapcsolatok, erkölcsi dilemmák Janne Teller művének tükrében Tabu, majd kötelezőolvasmány. Janne Teller kisregénye a dán ifjúsági irodalom egyik legjelentősebb alkotása. A bizarr mű már címével a víz alá nyom: Semmi. De valóban semmiről sem szól ez a könyv? Vagy a Semmiről szól? Mitől lesz valaminek értelme? Vajon minden hiábavaló? Meg akarjuk […]

Tovább olvasom


Ábrahám Erika: Nincs sehol

     Beszállok a kocsiba, a műszerfal tetején szendvics vár, meghatódom. Annyi mindenkiről gondoskodsz, mondja, rólad meg senki. Utazunk haza a fürkésző márciusban.      Az ablakban kifakult ELADÓ tábla, alatta anya mobilszáma. A kertben a természet csökönyös rendje, vakondtúrás, árvacsalán, gombvirág. Amúgy százszorszép, de mi gombvirágnak mondtuk, izmos szára szívósan tartott a koszorúban, érthetetlen, […]

Tovább olvasom


NYISSUNK A TÉRRE! 2018. május 5-6.

A Budapest100 rendezvény egy civil városi ünnep, amelynek célja, hogy felhívja a budapestiek figyelmét a körülöttünk lévő város mindennapi értékeire. 2011-ben ünnepelte 100. születésnapját a Goldberger-ház, az OSA Archívumának épülete az V. kerületben. Az OSA Archívum és a KÉK – Kortárs Építészeti Központ adta az ötletet, hogy minden, akkor százéves ház ünnepeljen együtt az év […]

Tovább olvasom