Koncz Károly: Apokrif családállítás

A kerítés másfél méter magas, egyformára vágott napraforgószárból volt összeróva, ugyanígy a kapu és a kisajtó.     Boriska a közkútról érkezett, éppen kinyitotta az utcai verőcét, amikor Boromissza Demeter, anyai ágon dédapám, meglátta. Boriska is meglátta dédapámat, s egy hosszú pillanatig ránézett. Régebben szívébe tolult volna a vére, de most már nyugodtan nézett Boromissza Demeterre, […]

Tovább olvasom


Ábrahám Erika: Nincs sehol

     Beszállok a kocsiba, a műszerfal tetején szendvics vár, meghatódom. Annyi mindenkiről gondoskodsz, mondja, rólad meg senki. Utazunk haza a fürkésző márciusban.      Az ablakban kifakult ELADÓ tábla, alatta anya mobilszáma. A kertben a természet csökönyös rendje, vakondtúrás, árvacsalán, gombvirág. Amúgy százszorszép, de mi gombvirágnak mondtuk, izmos szára szívósan tartott a koszorúban, érthetetlen, […]

Tovább olvasom


Vajdics Anikó: Tisztelendő asszonyok

Miről hallgatok, amikor valamit elmesélek. Miről mesélek, amikor hallgatok. Apám nem bírta, hogy félévente új lábbelire van szükségem, csak úgy adott pénzt anyámnak cipőre, ha az legalább egy számmal nagyobbat vesz. Nyolcadik után cipőfelsőrész-készítő iskolába akart íratni. Az csak két év, lesz valami szakma a kezedben, és hamarabb tudsz pénzt keresni, hajtogatta. Az osztályfőnökömnek, Legezánénak […]

Tovább olvasom


Gaál-Nyeste Katalin: Hentesbárd

Kényes volt a tisztaságra. Az egészség, vagy mi a szar. Álló nap suvickolta a kezét. Óránként a mosdót. Rég leszoktatta magát arról, hogy a kezét a hátsójában törölje meg. Most izgatott. Ez kivétel. Hosszabb fazonú ing, nincs betűrve a nadrág derekába. A mintája sem kontúros. Színátmenetes. Nem látszanak vizes foltok hátul. Ő sem foglakozik vele. […]

Tovább olvasom


Balogh Ádám: Second Hand

Nem úgy volt, hogy nadrágot venni mész? – kérdezte a menyasszonyom főiskolánk kocsmájában, ahová az esti órája előtt csak egy kávéra ugrott be. Én felnéztem, miután berúgtam a csocsólabdát a kapuba, és legszívesebben azt mondtam volna, igazából inkább neked fontos, hogy jól nézzek ki, engem mindig az érdekelt jobban, milyen ügyes vagyok, de három baksör […]

Tovább olvasom


Gaál-Nyeste Katalin: Tovább

A kis bőröndöt hoztad le. Azt mondtad, nem találtad a másikat. Nem baj. Ma nem fogunk veszekedni. Majd valamikor. Azon a péntek délután, amikor visszajövök. Rám kérdezel, miért csak kis bőrönd. Keresem a hangodban a gúnyt. Nem találom. Fáradt leszel, de kedves, és pusztán kíváncsi. Nem fogsz erre a napra emlékezni. Én sem. Lepakolok az […]

Tovább olvasom


Vajdics Anikó: Vonaton

A székesfehérvári pályaőrnek elől hiányzik egy foga. Teljesen kopasz, az állán kecskeszakáll, a fülében (mindkettőben) aranykarikák. Ha nem ujjatlan pólót viselne a neonmellény alatt, nem látszana a bal vállán a tetoválás. A meleg fiú észrevette, hogy nézem. Napszemüveget tol a szemére. Joggal: a tekintetéből, amit a nekem háttal ülő srácra vet, így alig látszik valami. […]

Tovább olvasom


Balogh Ádám: Tudjuk le a formaságokat

Írta: Balogh Ádám Egy idős hölgy próbálja feltuszkolni a csomagját a vonatra, amelyre én is felszállni készülök. Közelebb lépek, felajánlom, hogy felsegítem a poggyászát, a kalauznő kihajol az ajtón, kiveszi a kezemből a bőröndöt olyan természetességgel, mintha csak neki nyújtanám. Miután elindul a vonat, mindenki elfoglalja a helyét, én nem is keresek, úgyis leszállok a […]

Tovább olvasom


Szabó Dárió: Amikor az írás aktusában majdnem

Írta: Szabó Dárió Előre dől. Fű, koktélok, műmellek, fehérített fogsor, rózsaszín paróka, kisajak plasztika, szájba élvezés, izzadt fenék és egymáshoz tapadó végtagok, tettre kész idegenség. Kínosan és gyomorforgatóan közhelyes recska-sztorit szeretne írni. Hátra dől, előre dől. LA, koktélbár, feszes csöcsök, formás lábak – hátra dől, előre dől –, meg nem értett pornósztárok – hátra dől, […]

Tovább olvasom