Milbacher Dániel versei: gyűrött dolgokból; Hajnal; Marad

Milbacher Dániel

Dani 18 éves, egy pécsi gimnázium végzős diákja; Kővágószőlősön él. Rendszeresen szlemmel.   gyűrött dolgokból a kezemben gyönyörű képek, a papíron csak absztrakt sorminta, ritmusosan ismétlődő motívumok, lehányt karácsonyi szalvéta egy hitevesztett értelmiségi család asztalán, ujjnyomok a narancsleves borospoharakon. nehéz így festeni, kiszáradt tempera, törött a tubus, a lepattogzó por összefogta az ujjaim, nyomot hagyok […]

Tovább olvasom


Bíró Tímea versei

(1989, Szabadka) Csantavéren nőtt fel, a szabadkai Népszínház dolgozója, valamint a Magyar Szó munkatársa, mivel újságíróként tevékenykedik a Képes Ifjúság című mellékletnél. A Szab-way színházi szervezetnél művészeti titkár és közönségszervező. Publikált többek között a Magyar Szó Kilátó rovatában, illetve a Híd, az Irodalmi Jelen és az Ex Symposion folyóiratokban. Bíró Tímea   Anyátszülés ma is […]

Tovább olvasom


Egy felépülés módozatai – Nagy Hajnal Csilla: miért félünk az őrültektől

Nagy Hajnal Csilla

Írta: Fenyő Dániel Nagy Hajnal Csilla első, tavaly megjelent kötete Gužák Klaudia képeivel kiegészülve nagyon izgalmasan mutatja be, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre egy téveszméktől és tagadásoktól terhelt emlékezet és identitás újrakonstruálásához. A ciklusokon kívül álló első – és egyben címadó – vers determinálja a beszélő gondolkodásmódját az Én meghatározásáról.   Az önmagáról való elmélkedés előkészületének […]

Tovább olvasom


Kálomista Bence: Természetgyakorlat

Kálomista Bence

Kálomista Bence Természetgyakorlat Megállhatunk, csak megszokásból sietek. Azt hiszem, időnk még akad. Igyál vizet, vesd le a szétkent pitypangfoltokat. Ne aggódj, senki sem lát, én is csak azt, ahogy a hegygerinc a hátadba olvad. Most minden bizonytalan és túl jó. Gaz nő bőrömből, nyelvem tövéig ér a moha. Ha így elfogadsz, elfogadom magamat.   Kálomista […]

Tovább olvasom


Így írtam át; így szeretnek; köd – Szabó Balázs

Szabó Balázs

Szabó Balázs   Így írtam át aztán elmúlik nem ő és nem mások nem általa vagy karjai nélkül nem jő sötét nem biztat majd fény minden hétköznapi ahogy azelőtt te és én te és én kereszteztük egymást egyikünk csontvelő másikunk hörgő a platinacsavar a csillagok képmása mozgásunk töredék s a Hold a Napban fogyatkozik egyikünk […]

Tovább olvasom


Girhiny Anna versei

Girhiny Anna

Girhiny Anna   Paroxat Üres a fürdő. Az ablakfát rágja a termeszed. Fulladó molylepkék naftalinkoszorút készítenek. Sistergő izzószál: fényhiány, sérült  kimenet. Ha lennének  szerveim, fordítva írnám a kádra a neved. Kiborult a Rivotril, még hasonlít rád, amit elképzelek.   Önarckép Gyufavégen foszforos káoszom, fejem koppan a füstpárkányokon, egy konyhakés hever a betonon: tíz centi fém, […]

Tovább olvasom


Tóth Benedek Ernő: Szerelmek, vágyak

Tóth Benedek Ernő Szerelmek, vágyak Szemét lettél végre valahára te is Összenéznek mögötted a haverjaid Mert szintek azért vannak Ne meséld be nekem hogy ezt nem akartad Fájdalomról beszélni értelme sincsen Mert nincsen Beszéljünk hát arról ami van Megfagyott szavak a ködben Értelem nélküli szerelmek, vágyak A világ már egy értéktelen életért bágyad Hát követem […]

Tovább olvasom


Szabó Balázs versei

Szabó Balázs

Szabó Balázs   kezdjél tiszta lappal … az enyém önradíroz tollam eke vonalai sápadnak mégis elbújsz a barázdákba titkolózva mint egy holttest   ez az érzés miközben szerettelek feltártál, anatómiailag megfoghatatlan … csapok nyílnak a műtéti sebeket más varrja össze kezedből kitéped ereimet a pirosat a kékeket lekapcsolsz magadról először fényképekről tűnök el mint a […]

Tovább olvasom