Kellerwessel Klaus: tucc-tucc-bach-halott-tucc-tucc

tucc-tucc-bach-halott-tucc-tucc     én soha ennyi embert még nem láttam pedig még be sem jutottunk én soha ilyen helyen még nem voltam én bachot szoktam hallgatni nem is tudom mit várok ettől az egésztől pár órája még posztmodern verseket olvasgattam egy buszmegállóban hosszú rímtelen unalmas verseket hiányzott belőlük a tűz, a lüktetés, hát vers az […]

Tovább olvasom


Vasas Tamás versciklusa: Lazarus-darabok

  Kétszáz méterig bírni   csak azt mondtam hogy elméleti viták helyett arról hogy a glóbusz cölöpökön  áll vagy lebeg vagy atlasz tartja  beszélhetnénk másról is eléggé avítt  téma ez nekünk akikre bármi is vár  a végén előtte vagy közben nagyon  is lehetünk csótányvacsora erre  széttörtek egy sörösüveget  a fejemen gondoltam ezt a finom  jelzést […]

Tovább olvasom


Tóth Benedek Ernő: A taxiban

A taxiban Zsúfolt a tömegközlekedés Kívül belül ítélet idő Kétségbeesetten menekülök egy kényelmes megoldás felé Nyílik az ajtó Beszállva mint olcsó parfüm csap meg a visszapillantón himbálódzó illatosító bűze Puha kárpit kényelmes ülés felszínes elegancia prémium érzet Feledteti a taxin kívüli világot és az óra kérlelhetetlen pörgését hi-end soundon megszólaló retró rádió tartalmasnak tűnő beszélgetés […]

Tovább olvasom


Halmai Tamás: Ünnepség

Ünnepség Mielőtt egyetlen hars mozdulattal az alakzatról lerántják a leplet, és tekintet derül az idomok rendjére és rangjára, mielőtt a térnek odaadja életét az anyag, s ami tömb volt, történet lesz, mielőtt hozzálátna munkájához az idő, gyermetegség bűneit társítani szavakkal, szorongással – a ceremóniát előirányzó  utolsó pillanat fölfényesül, s lágy átkot bocsát a roncsra, a […]

Tovább olvasom


Kincses Edit: Vény nélkül

Vény nélkül a világon naponta több ezer embert egy másikkal diagnosztizálnak  »boldogok, akik egymásra találnak« a leletek titkosak, hálapénz nincs a végén majd úgyis ráfizetünk mind rózsaszínbe borul a ravaszon az ujj alkalmi társakba időzítődik a magány még jó, hogy erre is van pirulád, így a gödröt magad alatt ingyen kiásod és ha mindent benyelsz […]

Tovább olvasom


Szamosvári Bence versei

Póluskontra Messzire vitted levegőmet, De egy szélformájú ember Elérte százéves sétája északfokát Ma, a számba fújt, ment, Jöttél És ahogy vitted Túl a sarkon, A másikon már Szél tolult. Ha jönnél, nem értenéd Telifújt déli csücskömet.   Macskalépcső Nyarakat gyűjtök. Ellőttem, mintha mellemből nőne, Tiszta út van, sarkán árnyak, Egyikből másikba toccsanok, Prizmásan fröccsen. Fedetlen […]

Tovább olvasom


Ráday Zsófia: Harapások

Harapások ,,Válassza Ön is az új Corega Komfort műfogsorrögzítő krémet!“   Beleharapni valamibe: egy Madeleine süteménybe egy ezüst kiskanálba egy visszeres lábszárba mérgezett almába tévedésből valaki ajkába vérző körömágyba déli reggelibe kevés vacsorába az első szem cseresznyébe a szoba sarkába a tiltott fa gyümölcsébe egy kígyó saját farkába röptében egy gyümölcslégybe egy kisgyerek ujjába egy […]

Tovább olvasom


Endrey-Nagy Ágoston: Méz

Méz Amíg a kanapén aludtál, egy sereg hangya mászott a cukorba. Azóta arra a fekete pöttyös fehér darára gondolok, ha édesemnek hívsz. Szerinted semmit nem mondok őszintén; mint egy darab hús, ami csak ordít a levegőn. Morzsolgatom a virágcserepek üres földjét, a kiégni készülő izzó figyeli mozdulataimat. Utálok magamban mindent, ami eddig beszélt hozzád. Kiteszem […]

Tovább olvasom


Nagy Márta Júlia: A január lelke

A január lelke A január lelkéről élcelődtünk a képzelt barátommal, a sokadik elhagyott plüss, amibe belebotlottunk, unalmas volt, már nem akartuk hazavinni és kimosni. Ő könnyedén lebegett a betonkockák felett, átsegített a botcsinálta buktatón – ha nincs is anyagod, legalább van neved – talán ezért tűröm el, sőt várom esténként a pehelysúlyú, áttetsző öleléseket. A […]

Tovább olvasom


Holczer Dávid: Valaminek történnie kell

Valaminek történnie kell   kölyök ez még nem költő pedig a kettő tulajdonképpen hasonul egymáshoz valamennyire ez még tiszta az meg már az erről mégis lemaradt valahogy a világ mocska pedig megfürdött benne önként és még csak fel sem sírt mikor alámerült csak tudná hogy ez nekünk  mibe került ideokádni erre a világra aminek a […]

Tovább olvasom