Saeed Jones versei Mohácsi Balázs fordításában

Saeed Jones Fiú csontmerevítős fűzőben (Boy in a Whalebone Corset)   Ez a füves mező, mint alvó sáskaraj, mellette a házban a könnyeket is összetévesztik. Kerozin keskeny patakjai, ahogy az éj falnak veti magát, a szomszéd szobában Nina Simone énekel testtelen, és én a falnál, megtörve, de magamon kívül: kótyagosan, fűzőm még mindig rajtam, kissé […]

Tovább olvasom


Formódi Péter: Tömítéshiba

Péter a pécsi bölcsészkar hallgatója. Zenéket pakol össze; érdeklődik az irodalomtudományi trópuselmélet iránt.   Tömítéshiba Ahogy kagylószagú vízcseppekben légkalapács a zománchoz ami bent a lekapcsolt villany alatt, kint az utcalámpa pillantásaiban égne ki, akár hasadáskor a csillagok, de helyette másodpercekként cseppen s cseppenként duzzaszt a tükör alatt egy éjszakát ami döntésképtelen, úgy virrad majd rád […]

Tovább olvasom


Radnóti Ádám: Luxuria; Szimulált Galliák

radnoti adam

Radnóti Ádám   Luxuria ,,Luxuriában minden kívánság teljesül” Halat kívántál, tábornoki rangot, tizenötdiás bemutatót, East Meadow-vodkanarancsot. Akarod-e hites párodul ezt az eszes lényt és minden jószágát, akarod-e országának törvényét megtartani, kívánsz-e utódot, járókát, közös horgászatot, meztelen képet róla és nőjéről-barátjáról, kávé-tejport minden reggel – Látom rajtad, hogy azt a halat még megeszed. Ebéd közben körbeülnek […]

Tovább olvasom


Turcsik Bíborka: Délelőtt hallgatás, délután temetőlátogatás

Turcsik Bíborka 1994-ben született Baján. Jelenleg Budapesten él, az ELTE-n magyart és matematikát, otthon Green Dayt hallgat. Tanárnak és nyelvésznek készül, közben ír. Szövegei jelentek már meg a ROST és A Hetedik hasábjain. Különben az autodidakta konyhaművészet lelkes újonca.   Turcsik Bíborka Délelőtt hallgatás, délután temetőlátogatás Délről hazatérve, a színek a talpad alatt és az […]

Tovább olvasom


Öt vers Pencs Attilától

Pencs Attila rendszeresen részt vesz a székesfehérvári és tatabányai slam eseményeken. A Független Mentorhálózatban Tolvaj Zoltán mentoráltja. Publikált már többek között az Új Forrásban és az ÚjNautilusban. A legutóbbi SzékesfehérvART slam-en első helyezést ért el (Simon Márton 10 és Bárány Bence 9 pontjával). Pencs Attila     Napszúrás Vonat jön, felszállok. Nem jut eszembe, melyik […]

Tovább olvasom


Kabai Csaba: Ami marad

1979-ben született. Ongán nőtt fel. Budapesten él. Két gyermek apja. Verset, prózát, tanulmányokat ír, fordít. Munkáit többek között a 2000, A Vörös Postakocsi, a Csillagszálló, a Forrás, a Hévíz, az Irodalmi Szemle, a Kalligram, a Kortárs, a Literatura, a Műút, a Palócföld, a Tiszatáj és az Új Forrás közölte. Az ÜljLeBélaSzedekLevest Munkacsoport és az Orka […]

Tovább olvasom


Sándor Luca: Egyezség

Sándor Luca Egyezség Mögöttünk besózott meztelencsigák, önmagukból kifordult,  viharvert fatörzsek játszanak tetszhalottat, előttünk a túlpart százszemű szörnyként imitálja az éjjeli égboltot. Még nem jártam itt, csak láttam már hasonlót: szándéktalan opálzöld idő, andante hullámzaj  – mindez most új és egyetlen, véletlenszerű és lényegbeli. A víz kiürült váróteremként regenerálódik a másnap reggeli nyitás előtt, ilyenkor ő a […]

Tovább olvasom


Kovács-Lőczi Zsolt: Vákuum-szimfónia

Kovács-Lőczi Zsolt Vákuum-szimfónia nincs semmi baj. ne foglalkozz az óramutatók terpeszével. az idő Faraday-kalitkájában a boldogság és a gyász ugyanazt a feromont választja ki. csak szippants nagyokat: szivarfüst, ammónia és sült pulyka illat. a felülemelkedés érzékszervei csak akkor tudnak kifejlődni, ha a restaurált igazságok tápértéke lecsökken, s az emlékezést felváltja az el nem múló, időtlen […]

Tovább olvasom


Kalász István: Menni és…

Kalász István

Kalász István Menni és…   I. November végén jött fel mondtam maradjon bár nedves kicsi hideg a lakás ő mondta hogy fázik a gondolattól de maradt majd millióéves számlával végtelen nyirkos ágyneművel később egy este hideg hangon mondta így nem akar élni és szerelmeskedtünk derengésig izzadtuk a sötét szobát végre majd ő elment Párizsba.   […]

Tovább olvasom


Formódi Péter lírája (zenés kísérővel): Premier amour

Formódi Péter Premier amour  Felgyalogoltunk a tizedik fölé, körbeölelt kettőnket az ég. A horizont vonalára halkan kentünk akrilfoltot rózsavízzel    tőlem balra,    tőled jobbra. Arcunkra folyt az ég pereméről, beleolvadt két félnyi mosolyba.    Tiéd volt az ecset,        az enyém a pinga. Fáztál és én rád adtam felhőkből szőtt kabátom. A […]

Tovább olvasom