Völgyi Anna tárcája

Sügérjelenlét, sügérhiány Csodálatos, hogy online kerül sor az óráimra. Csupán bejelentkezem, és miután tizenötször ellenőriztem, le vagyok-e némítva, és ki van-e kapcsolva a kamerám, kávézom, olvasok, csetelek, vagy épp bebújok a legpuhább pokrócom alá, hogy lemenjek alfába. Nem mondom, hogy elkerül a lelkifurdalás, fordított esetben (picit) talán rosszul esne, ha valaki az én előadásomat ignorálná, […]

Tovább olvasom


Torma István: Kiesések

Kiesések   Hol is emlékezhetnénk – szinte egyfolytában – régi dolgokra, mint egy osztálytalálkozón. A tegnapra, tegnapelőttre, meg az azelőttire nem emlékezhetünk együtt, mert azt nem éltük meg közösen. Ami régen volt, sőt most már igen régen, azt közösen éltük meg, sőt némelyikükkel már az általánostól közös a múltunk. Voltunk barátok, voltak közös barátaink, voltak […]

Tovább olvasom


Vajdics Anikó: Panic et circenses

Eljöttem mégis, itt kell lennem, látnom kell a cirkuszt, amit a gyerekeim a Mikulástól ajándékba kapnak, mert jól viselkedtek, legfeljebb nem tapsolok, nem nevetek. Az idomított állatokon amúgy sem tudnék. Pedig szépek a fehér alapon fekete csíkos szibériai tigrisek, a kutyák meg tök arik tényleg, igaza van a kisebbik fiamnak, de csak a Black Lions […]

Tovább olvasom


Koncz Károly: Ügyelet

Én vagyok a nevelőtanár, Tomi bácsi, a Szlavón utcai nevelőotthonban. Ötvenkét gyerekünk van, tizennégytől tizennyolc évesig. Mind fiú. Sérültek. (Pszichésen, mentálisan.) Most éjszakás (!) nevelőtanár vagyok. Virrasztok. Hajnali fél három. Megyek, vécéznem kell. Még nem végzek, amikor nyavalyatörést kap a telefon. Ez mindig bejön. – Tessék! Szlavón utcai nevelőotthon. – Jó estét!… Jó reggelt!… Áh! […]

Tovább olvasom


Vajdics Anikó: Csapó

Mindegy hogyan, szerelmesek lettünk. A forgatókönyvíró mindent elkövetett, hogy ne lehessünk túl hamar egymáséi. Amikor már majdnem összejöttünk, a rendező újabb ötletekkel állt elő, hogyan lehet akadályokat gördíteni a boldogságunk elé. Tegyetek bele minél több csavart, fiúk, rendelkezett a producer is, valaki őrüljön meg vagy essen kómába, mit tudom én, találjatok ki valamit. Vállaltam a […]

Tovább olvasom


Koncz Károly: Apokrif családállítás

A kerítés másfél méter magas, egyformára vágott napraforgószárból volt összeróva, ugyanígy a kapu és a kisajtó.     Boriska a közkútról érkezett, éppen kinyitotta az utcai verőcét, amikor Boromissza Demeter, anyai ágon dédapám, meglátta. Boriska is meglátta dédapámat, s egy hosszú pillanatig ránézett. Régebben szívébe tolult volna a vére, de most már nyugodtan nézett Boromissza Demeterre, […]

Tovább olvasom


Vajdics Anikó: Tisztelendő asszonyok

Miről hallgatok, amikor valamit elmesélek. Miről mesélek, amikor hallgatok. Apám nem bírta, hogy félévente új lábbelire van szükségem, csak úgy adott pénzt anyámnak cipőre, ha az legalább egy számmal nagyobbat vesz. Nyolcadik után cipőfelsőrész-készítő iskolába akart íratni. Az csak két év, lesz valami szakma a kezedben, és hamarabb tudsz pénzt keresni, hajtogatta. Az osztályfőnökömnek, Legezánénak […]

Tovább olvasom


Balogh Ádám: Second Hand

Nem úgy volt, hogy nadrágot venni mész? – kérdezte a menyasszonyom főiskolánk kocsmájában, ahová az esti órája előtt csak egy kávéra ugrott be. Én felnéztem, miután berúgtam a csocsólabdát a kapuba, és legszívesebben azt mondtam volna, igazából inkább neked fontos, hogy jól nézzek ki, engem mindig az érdekelt jobban, milyen ügyes vagyok, de három baksör […]

Tovább olvasom


Gaál-Nyeste Katalin: Tovább

A kis bőröndöt hoztad le. Azt mondtad, nem találtad a másikat. Nem baj. Ma nem fogunk veszekedni. Majd valamikor. Azon a péntek délután, amikor visszajövök. Rám kérdezel, miért csak kis bőrönd. Keresem a hangodban a gúnyt. Nem találom. Fáradt leszel, de kedves, és pusztán kíváncsi. Nem fogsz erre a napra emlékezni. Én sem. Lepakolok az […]

Tovább olvasom