Vajdics Anikó: Csapó

Mindegy hogyan, szerelmesek lettünk. A forgatókönyvíró mindent elkövetett, hogy ne lehessünk túl hamar egymáséi. Amikor már majdnem összejöttünk, a rendező újabb ötletekkel állt elő, hogyan lehet akadályokat gördíteni a boldogságunk elé. Tegyetek bele minél több csavart, fiúk, rendelkezett a producer is, valaki őrüljön meg vagy essen kómába, mit tudom én, találjatok ki valamit. Vállaltam a […]

Tovább olvasom


Koncz Károly: Apokrif családállítás

A kerítés másfél méter magas, egyformára vágott napraforgószárból volt összeróva, ugyanígy a kapu és a kisajtó.     Boriska a közkútról érkezett, éppen kinyitotta az utcai verőcét, amikor Boromissza Demeter, anyai ágon dédapám, meglátta. Boriska is meglátta dédapámat, s egy hosszú pillanatig ránézett. Régebben szívébe tolult volna a vére, de most már nyugodtan nézett Boromissza Demeterre, […]

Tovább olvasom


Vajdics Anikó: Tisztelendő asszonyok

Miről hallgatok, amikor valamit elmesélek. Miről mesélek, amikor hallgatok. Apám nem bírta, hogy félévente új lábbelire van szükségem, csak úgy adott pénzt anyámnak cipőre, ha az legalább egy számmal nagyobbat vesz. Nyolcadik után cipőfelsőrész-készítő iskolába akart íratni. Az csak két év, lesz valami szakma a kezedben, és hamarabb tudsz pénzt keresni, hajtogatta. Az osztályfőnökömnek, Legezánénak […]

Tovább olvasom


Balogh Ádám: Second Hand

Nem úgy volt, hogy nadrágot venni mész? – kérdezte a menyasszonyom főiskolánk kocsmájában, ahová az esti órája előtt csak egy kávéra ugrott be. Én felnéztem, miután berúgtam a csocsólabdát a kapuba, és legszívesebben azt mondtam volna, igazából inkább neked fontos, hogy jól nézzek ki, engem mindig az érdekelt jobban, milyen ügyes vagyok, de három baksör […]

Tovább olvasom


Gaál-Nyeste Katalin: Tovább

A kis bőröndöt hoztad le. Azt mondtad, nem találtad a másikat. Nem baj. Ma nem fogunk veszekedni. Majd valamikor. Azon a péntek délután, amikor visszajövök. Rám kérdezel, miért csak kis bőrönd. Keresem a hangodban a gúnyt. Nem találom. Fáradt leszel, de kedves, és pusztán kíváncsi. Nem fogsz erre a napra emlékezni. Én sem. Lepakolok az […]

Tovább olvasom


Vajdics Anikó: Vonaton

A székesfehérvári pályaőrnek elől hiányzik egy foga. Teljesen kopasz, az állán kecskeszakáll, a fülében (mindkettőben) aranykarikák. Ha nem ujjatlan pólót viselne a neonmellény alatt, nem látszana a bal vállán a tetoválás. A meleg fiú észrevette, hogy nézem. Napszemüveget tol a szemére. Joggal: a tekintetéből, amit a nekem háttal ülő srácra vet, így alig látszik valami. […]

Tovább olvasom


Balogh Ádám: Tudjuk le a formaságokat

Írta: Balogh Ádám Egy idős hölgy próbálja feltuszkolni a csomagját a vonatra, amelyre én is felszállni készülök. Közelebb lépek, felajánlom, hogy felsegítem a poggyászát, a kalauznő kihajol az ajtón, kiveszi a kezemből a bőröndöt olyan természetességgel, mintha csak neki nyújtanám. Miután elindul a vonat, mindenki elfoglalja a helyét, én nem is keresek, úgyis leszállok a […]

Tovább olvasom


Gaál-Nyeste Katalin: Bájital

Írta: Gaál-Nyeste Katalin Rágta a körmét. Nem szokásból. Az idegeskedés miatt. Akkor vette észre, amikor beakadt a harisnyájába, és szitkozódni kezdett a szar minőség miatt. Elfelejtette, hogy ez nem az a nylon, amit eddig hordott. Alpakka, angóra, vagy valami ilyesmi. Bár gyapjút vagy selymet jobb szeretne. Könnyebb megjegyezni. Ma színházba mennek. Nem. Az holnapután. Ma […]

Tovább olvasom


Dobozvilágok

Írta: Vajdics Anikó Vannak álló, mozgó és hordozható dobozok. Az álló dobozok egy része a hideg elleni védelmet és a biztonságos, nyugodt pihenést szolgálja. Az ilyen dobozok különböző méretűek lehetnek. Vannak egészen nagyok, égbe nyúlóak, amelyekben sokan elférnek egyszerre, s vannak kisebbek, amelyekbe legfeljebb csak páran húzódhatnak a hideg ellen. Összefoglaló néven nevezzük most mindegyiket […]

Tovább olvasom


A létezés jogán

Írta: Ábrahám Erika Lucának, Enikőnek, Vietnek Megvettem a könyveket. Negyvennyolc kitűnő lett, nem nagy sztori, sőt, ha hozzáteszem a jutalomkönyvek várható sorsát, ugye, egészen illuzórikus, hogy nem rálegyintve, darab-darabra vásárolok, hanem személyre szólóan Lucának, Enikőnek, Vietnek. Megvan a kincs, jövök ki a Kökiből a súlyos csomagokkal, büszke vagyok magamra, az elmúlt hónapban leküzdöttem a pénzügyi […]

Tovább olvasom