Istók Anna verse

homeopátia   a víz őrzi a test emlékét nincs információ mi elveszne frekvenciává alakuló tetteink kirajzolódó rezgésében így lesz emlékből minta   ezért olyan óvatos az ember elég ha annyit mondasz mondanod sem kell nem követtem el holott megtörtént a visszaút nehezebb megbánni lehetséges csak a testünk nagy része víz memóriája őriz mindent lefényképezhető az […]

Tovább olvasom


Szálinger Balázs verse

 Vihar előtt   Lent, Tekijánál félórája ünnepelteti magát egy eső. A szürke eget a víz színére vonta, Összevarrta, addig tart a világ.   A szorosba beragadni látszik a köd, forog, Táncol és összeköttetést keres az éggel, Majd mintha engedélyt kérne valamire.   Szemben Szerbia, zöld hegyek, a Városlövető Boldogasszony templom tornya felől Olvadékony kis bagolyhuhogás. […]

Tovább olvasom


Kalász István: Tavaszi csillagnézés kezdőknek

Tavaszi csillagnézés kezdőknek A ház mögé mész a nap óráddal ellentétesen forog öltözöl sálsapka kint takaróra fekszel hanyatt az alkonyat rövid hideg lesz fent sötétben sárga kék és foltos haldokló csillagok a holdon tenger elmélyedt kráter és csönd ekkor… … igen ekkor elfogadod hogy a kerted kert a ház otthon a diófa haldoklik és ez […]

Tovább olvasom


Tóth Benedek Ernő verse

I.   És egyszercsak szétrepültek az álmok elhamvadtak a koncentrációval volt nincs és már az utcán is van az ember meztelenül vagy hiányos öltözékben kiszolgáltatva a létnek a sorsnak Istennek vagy ki aminek nevezi egyszercsak azt veszi észre hogy már nem a maga ura hogy az indulatai definiálják szánalmasan tekint körbe a világban melyben egyedül […]

Tovább olvasom


Bertalan Tímea: majd

Bertalan Tímea majd   amikor majd rájössz hogy nekem kellett volna templomot építened amikor majd cigarettát sodorsz isteneidből akiktől leimádkoztad a mennyezetgerendát amikor majd engem keresel a borosüveg alján vagy legalább egy kortyot ami átöleli használatlan idegvégződéseidet amikor majd szótagokban fogsz beszélni mert a szavaktól félsz akkor majd rám nézel s én szivárványt fogok sírni […]

Tovább olvasom


Károly Dorina visszatér: Január; Zajban a csend – versek

Károly Dorina 1996. szeptember 26-án született. Szőcén nőtt fel. 12 évig néptáncolt. 2015-ben érettségizett a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban. Tanult a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán angol-magyar tanári képzésben. Jelenleg az ausztriai Karl-Franzens Universität nyelvészeti alapszakján van (Graz). Többször is megfordult már nálunk.    Január  Olyan a január mint egy áthidalhatatlan távolságú magasrepülés alulról-felülről fehér élő […]

Tovább olvasom


Murányi Zita versei

1982-ben született Budapesten. Első kisregényéért, mely 2003-ban Tükörpalota címmel jelent meg a Stádium Kiadó gondozásában, Bródy-díjban részesült. 2007-ben jelent meg második regénye (Duplapu). Első verseskötete, a Csillag 2015-ben látott napvilágot az Equinter Kiadó gondozásában. Versei jelentek meg egyebek között a Műútban, a Mozgó Világban, az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, a Bárkában, a Népszabadságban. Murányi […]

Tovább olvasom