Magyar Boglárka: Pihenő

Pihenő Odakint csíp a fagy. Dér lepi az ágakat, hó borítja a rongyos erdőt. Vigyáznak egymásra, ahogy összeérnek, és az ágak szorításában megpihen a csillogás. Nem reccsen fa, nem zúg a szél. Tisztelik a pici faviskót, ami bennük lassan összeesik. A tornácon gumicsizma, ajtóban kulcs, belülről fordította a zárra valaki. A fagyos kulcscsomó dermedten fél, […]

Tovább olvasom


Magyar Boglárka: Nukleáris eső

Nukleáris eső Ráfagynak a kékek a zöldre és a zöldek a kékre, kilépek az ajtón, szememre üveget, fejemre öntöttvas sapkát húzok. Csak így lehet kijönni lentről. Öntöttvas. Persze. Alumínium nem lehet, mert az egyből leolvad a fejemről, lecsorogna a vállamon, a hátamon, aztán csorognék én is a fémmel együtt, nem csontszilánkokra esnék, nem maradna bizonyosságot […]

Tovább olvasom


Tóháti Zsuzsa: Lecke

Lecke Mama elküldte a bátyámat tejért egy nappal azután, hogy megérkeztünk a faluba. Papa biciklijével tekert végig a szűk utcán estefelé, és mielőtt bekanyarodott volna a bolthoz vezető sikátorba, az utca végén meglátta a bozótost. Kiserdőnek nevezte el. Igazi dzsungel, egymásra nőtt bokrok és fák, méteres fű mindenütt, az erdő mögött pedig egy omladozó ház […]

Tovább olvasom


Szűcs Anna Emília: Élek

Élek Ott ül a szoba közepén abban az undorító, zöld pulcsiban, soha le nem rohadna róla. Azt mondja, a Karcsi bácsitól kapta még egy hónappal ezelőtt, muszáj hordania. Megkérem, hogy pontosan középre feküdjön, de nyilván nem sikerül neki, a fél teste lelóg jobbra, ettől kaparni kezd a torkom, mint mindig, mikor aszimmetrikus dolgot látok, aminek […]

Tovább olvasom


Oláh Péter: Válik a vakolat

Válik a vakolat (regényrészlet)   9. Belém léptek a patáikkal, és rájuk tapadtam, és nem tudtam védekezni ellenük, mert ők hatalmasabbak nálam, mert félek tőlük, megbántam, hogy elváltam a faltól, mert akkor nem történt volna ez, akkor nem végezném a patáikon, és nem tudok már semmit csinálni, ennyi volt, nem vagyok többet szép, és nem […]

Tovább olvasom


Mario Benedetti kisprózája Rumi Enikő fordításában

A másik Hétköznapi fiú volt: kitérdesedett nadrágot hordott, képregényeket olvasott, csámcsogva evett, túrta az orrát, horkolt sziesztakor − mindent egybevéve hétköznapi Armando volt, egy dolgot kivéve: volt egy Másik énje. A Másik én tekintete költészetet sugárzott, színésznőkbe bolondult bele, fodorlatosan hazudott, elérzékenyült alkonyatkor. A fiút nagyon zavarta a Másik én, barátai előtt kellemetlenül érezte magát miatta. […]

Tovább olvasom


Iványi Blanka: Ikertelefon

Ikertelefon Reitenberg Imréné meghalt. Szép májusi nap volt, a legyek már finoman megszállták a Garay téri piacot. Mikor a fentnevezett öregasszony nájlon szatyrát cibálta volna elő koszlott, fekete ridiküljéből, e mozdulatsor annyira elvonta a figyelmét, hogy szórakozottságában egy kisbusz elé lépett. Az ütközés koránt sem lett volna halálos kimenetelű, tekintettel a jármű sebességére, mely épp […]

Tovább olvasom


Torma István: Kiesések

Kiesések   Hol is emlékezhetnénk – szinte egyfolytában – régi dolgokra, mint egy osztálytalálkozón. A tegnapra, tegnapelőttre, meg az azelőttire nem emlékezhetünk együtt, mert azt nem éltük meg közösen. Ami régen volt, sőt most már igen régen, azt közösen éltük meg, sőt némelyikükkel már az általánostól közös a múltunk. Voltunk barátok, voltak közös barátaink, voltak […]

Tovább olvasom


Szabolcsi Alexander: Népszínház utca 2.

Népszínház utca 2.   Nézem, ahogy a ketchup hosszú, keskeny utcát vág az olajon, úsznak rajta a csikkek, majd a csatorna rácsai között eltűnnek. A számban érzem az ízét, poros kátrány remegés, csalamádé és darálthús. A pogácsa lassan szívja magába az olajat, a savanyúság szálakban áll körülötte, a hús pedig, mint egy kis sziget az […]

Tovább olvasom


Kellerwessel Klaus: Csak egy dekorációs elem

Csak egy dekorációs elem Csak egy dekorációs elem. Egy lelketlen díszecske. Semmi több talán. Egész életében csak áll, különböző erotikus pózokba beállítva, csak áll kifestve, kimázolva, hol Vénuszként összefestve, hol orchideákkal kimázolva, csak áll, csak áll egy talapzaton, egy márványtalapzaton, egy jéghideg talapzaton, ahol egész életemben retteghetek tőle, hogy fölfázom, hogy soha nem tudok majd […]

Tovább olvasom