A város felett Az egész társasház a repülő macskaként ismer. Olyannyira híres vagyok, hogy a liftben keletkező kínos csend megtöréséhez én vagyok a leggyakoribb beszédtéma. Még az is előfordul, hogy az izgatott lakógyűléseken én vagyok az első napirendi pont. Műugró karrierem során – többé-kevésbé szándékosan – úgy kilencszer vetettem le magam […]
Apad a víz Közelebb húzódott Ilonkához, hogy ne süssön szemébe a nap. Nagyjából negyedóra múlva a hársfák lombja végleg árnyékot vet majd a medencére. A vizet csak fél hét után kezdik leengedni, Ilonka addig úgysem mozdul. Amióta a felesége is rokkantnyugdíjas, ragaszkodik hozzá, hogy hetente legalább két délutánt a fürdőben töltsenek. Szentül hiszi a tájékoztatóban […]
Ist das die Magazinstrasse? Odabent az öregotthonban olyan jó meleg volt. Itt kint a Hoffmanstrassen hideg van. Onnan tudom, hogy ez a Hoffmanstrasse, mert láttam a táblát. Emlékszem erre a környékre a fiatalságomból. Akkor még Horst-Wessel-Allee volt a neve. De már nem olyanok a házak, mint akkor. Régen virágok voltak az ablakokban és nagy, […]
Bizonyíték, hogy istenek nem léteznek Adriánt jóravaló, derék fiatalemberként tartották számon. Ebben többé-kevésbé mindenki egyetértett, még a főnöke is, aki szerint az egyetlen probléma Adrián kétes családi háttere volt. Bácsikáját nyakon lőtték Aradon, és a szülei sosem tudták bebizonyítani, hogy csupán baleset érte a férfit, miközben a valódi bűnösöket citálta a vesztőhelyre. Hamar elterjedt ugyanis […]
Lecke Mama elküldte a bátyámat tejért egy nappal azután, hogy megérkeztünk a faluba. Papa biciklijével tekert végig a szűk utcán estefelé, és mielőtt bekanyarodott volna a bolthoz vezető sikátorba, az utca végén meglátta a bozótost. Kiserdőnek nevezte el. Igazi dzsungel, egymásra nőtt bokrok és fák, méteres fű mindenütt, az erdő mögött pedig egy omladozó ház […]
Élek Ott ül a szoba közepén abban az undorító, zöld pulcsiban, soha le nem rohadna róla. Azt mondja, a Karcsi bácsitól kapta még egy hónappal ezelőtt, muszáj hordania. Megkérem, hogy pontosan középre feküdjön, de nyilván nem sikerül neki, a fél teste lelóg jobbra, ettől kaparni kezd a torkom, mint mindig, mikor aszimmetrikus dolgot látok, aminek […]
Lopott játszma Ránt rajtam egyet, így még erősebben szorul a bilincs a kezemre. Először hideg volt a fém, ahogy a bőrömhöz ért, de hamar átvette a testhőmérsékletemet. Nem csodálom, hevesen vert a szívem, és úgy folyt rólam a víz, mintha egy szaunából rángattak volna ki. Talán a bámészkodók tekintete melegített fel ennyire. Bár arcomat […]
Ikertelefon Reitenberg Imréné meghalt. Szép májusi nap volt, a legyek már finoman megszállták a Garay téri piacot. Mikor a fentnevezett öregasszony nájlon szatyrát cibálta volna elő koszlott, fekete ridiküljéből, e mozdulatsor annyira elvonta a figyelmét, hogy szórakozottságában egy kisbusz elé lépett. Az ütközés koránt sem lett volna halálos kimenetelű, tekintettel a jármű sebességére, mely épp […]
Népszínház utca 2. Nézem, ahogy a ketchup hosszú, keskeny utcát vág az olajon, úsznak rajta a csikkek, majd a csatorna rácsai között eltűnnek. A számban érzem az ízét, poros kátrány remegés, csalamádé és darálthús. A pogácsa lassan szívja magába az olajat, a savanyúság szálakban áll körülötte, a hús pedig, mint egy kis sziget az […]
Rossz időzítés Amíg Bori a konyhaasztalra hajította a kabátját, és ingatag, bizonytalan járással betántorgott a hálóba, mosószert nyomtam egy félig elhasznált szivacsra, amit néhány száradó vizespohár mellett találtam. Kézmeleg vizet csorgattam rá, odakiáltottam Borinak, hogy mindjárt jövök. Az udvaron áttörölgettem a visszapillantó tükröket, a motorháztetőt, a szélvédőt, bár nem volt egyszerű dolgom, a vérfoltok teljesen […]
[…] Csehy Zoltán Egy fotó szögletes leírása (...)
[…] al acestei expoziții și un poem din #kazim a (...)
[…] Csehy Zoltán Egy fotó szögletes leírása (...)
[…] al acestei expoziții și un poem din #kazim a (...)