Maros Márk: Kirakat

Kirakat Ott álltunk a kirakat előtt, hevesen zúdult ránk a szél, mintha elvihetne bárhová, kapaszkodtál belém vagy én beléd, erre már nem emlékszem, a kirakat ellenben megingathatatlanul állt előttünk, ez egészen biztos, percek teltek el, mégse történt semmi, téged mégis letaglózott a látvány, én persze nem értettem, mi tetszik neked azokon a poros műtárgyakon, mennünk […]

Tovább olvasom


Maros Márk: Az agora mélyén

Az agora mélyén Ha utolsó hátasod is eldől, majd kiszáradt szájából a szomjas nyelv döglötten kicsap, kénytelen leszel kúszva folytatni utad, de hisz már kúszom is, jut eszedbe és mész tovább a felejtés porától vakon, hajnaltájt, mint eltévedt zarándok, egy letűnt kor vándora érkezel meg, a tömeg viszont sehol, először azt hiszed, rossz helyre jöttél, […]

Tovább olvasom


Maros Márk versei

Patkányfogó  Évszázadokon keresztül hordtam  a pestist keletről nyugat felé,  apró lábaimmal vetetlen földeken,  rettentő hosszú csatornákban és  kifürkészhetetlen helyeken egyaránt kellően gyorsan suhantam, hisz  sosem értek utol, ősi ellenségemnek,  ki felvette velem a harcot, sok  bosszúságot okoztam a nehéz  történelem során, magam vagyok  a túlélés és a bizonyosság, mert jól  tudom, hogy sosem tűnők el, […]

Tovább olvasom


Maros Márk: Előadás

Előadás A színpadon félhomály,  üres szavannák, fagyos  gleccserek és iszonyú esőerdők mindenütt,  középen barlang, amit  fehér márványoszlopok vesznek szépen körül,  egy hajó a háttérben  már felkészülten úszik, bal oldalt lassú szekér, jobb oldalt díszes hintó,  egy kereszt a sarokban,  szegek elszórva a padlón, a díszletek takarásában  már készen áll a gőzgép,  és egy forradalom zaja  […]

Tovább olvasom