Maros Márk: Bárka

Bárka   Miután a rothadás savas enyve megemésztette a világnak gyomrát, parancsszó nélkül is építeni kezdted a bárkát, hogy elérhesd először te is az új világ határát, fejszéddel vágtad hát a sokadik fát a nyugalom reggelétől a beletompulás naplementéig, miközben körötted könnyező állatok várták, mi lesz a sorsuk, ha földet érnek az esély áztatta, szomjazó […]

Tovább olvasom


Maros Márk: Kút; Délután

Kút   Mert akit feneketlen kútba dobnak, legalább az eséstől nem kell félnie, ezen is gondolkodhattál volna, mikor ott álltál szüleiddel a sokszor látogatott kút vízének felszínén fodrozódó tükörképedet bámulva, kezedben apró érmédet pörgetve lassan, és miközben más attól rettegett, mi lesz, ha gyarló kívánsága ma sem válik valóra, te akár ki is nevethetted volna […]

Tovább olvasom


Maros Márk: Kirakat

Kirakat Ott álltunk a kirakat előtt, hevesen zúdult ránk a szél, mintha elvihetne bárhová, kapaszkodtál belém vagy én beléd, erre már nem emlékszem, a kirakat ellenben megingathatatlanul állt előttünk, ez egészen biztos, percek teltek el, mégse történt semmi, téged mégis letaglózott a látvány, én persze nem értettem, mi tetszik neked azokon a poros műtárgyakon, mennünk […]

Tovább olvasom


Maros Márk: Az agora mélyén

Az agora mélyén Ha utolsó hátasod is eldől, majd kiszáradt szájából a szomjas nyelv döglötten kicsap, kénytelen leszel kúszva folytatni utad, de hisz már kúszom is, jut eszedbe és mész tovább a felejtés porától vakon, hajnaltájt, mint eltévedt zarándok, egy letűnt kor vándora érkezel meg, a tömeg viszont sehol, először azt hiszed, rossz helyre jöttél, […]

Tovább olvasom


Maros Márk versei

Patkányfogó  Évszázadokon keresztül hordtam  a pestist keletről nyugat felé,  apró lábaimmal vetetlen földeken,  rettentő hosszú csatornákban és  kifürkészhetetlen helyeken egyaránt kellően gyorsan suhantam, hisz  sosem értek utol, ősi ellenségemnek,  ki felvette velem a harcot, sok  bosszúságot okoztam a nehéz  történelem során, magam vagyok  a túlélés és a bizonyosság, mert jól  tudom, hogy sosem tűnők el, […]

Tovább olvasom


Maros Márk: Előadás

Előadás A színpadon félhomály,  üres szavannák, fagyos  gleccserek és iszonyú esőerdők mindenütt,  középen barlang, amit  fehér márványoszlopok vesznek szépen körül,  egy hajó a háttérben  már felkészülten úszik, bal oldalt lassú szekér, jobb oldalt díszes hintó,  egy kereszt a sarokban,  szegek elszórva a padlón, a díszletek takarásában  már készen áll a gőzgép,  és egy forradalom zaja  […]

Tovább olvasom