Kétszáz méterig bírni csak azt mondtam hogy elméleti viták helyett arról hogy a glóbusz cölöpökön áll vagy lebeg vagy atlasz tartja beszélhetnénk másról is eléggé avítt téma ez nekünk akikre bármi is vár a végén előtte vagy közben nagyon is lehetünk csótányvacsora erre széttörtek egy sörösüveget a fejemen gondoltam ezt a finom jelzést […]
A taxiban Zsúfolt a tömegközlekedés Kívül belül ítélet idő Kétségbeesetten menekülök egy kényelmes megoldás felé Nyílik az ajtó Beszállva mint olcsó parfüm csap meg a visszapillantón himbálódzó illatosító bűze Puha kárpit kényelmes ülés felszínes elegancia prémium érzet Feledteti a taxin kívüli világot és az óra kérlelhetetlen pörgését hi-end soundon megszólaló retró rádió tartalmasnak tűnő beszélgetés […]
Ünnepség Mielőtt egyetlen hars mozdulattal az alakzatról lerántják a leplet, és tekintet derül az idomok rendjére és rangjára, mielőtt a térnek odaadja életét az anyag, s ami tömb volt, történet lesz, mielőtt hozzálátna munkájához az idő, gyermetegség bűneit társítani szavakkal, szorongással – a ceremóniát előirányzó utolsó pillanat fölfényesül, s lágy átkot bocsát a roncsra, a […]
Póluskontra Messzire vitted levegőmet, De egy szélformájú ember Elérte százéves sétája északfokát Ma, a számba fújt, ment, Jöttél És ahogy vitted Túl a sarkon, A másikon már Szél tolult. Ha jönnél, nem értenéd Telifújt déli csücskömet. Macskalépcső Nyarakat gyűjtök. Ellőttem, mintha mellemből nőne, Tiszta út van, sarkán árnyak, Egyikből másikba toccsanok, Prizmásan fröccsen. Fedetlen […]
Méz Amíg a kanapén aludtál, egy sereg hangya mászott a cukorba. Azóta arra a fekete pöttyös fehér darára gondolok, ha édesemnek hívsz. Szerinted semmit nem mondok őszintén; mint egy darab hús, ami csak ordít a levegőn. Morzsolgatom a virágcserepek üres földjét, a kiégni készülő izzó figyeli mozdulataimat. Utálok magamban mindent, ami eddig beszélt hozzád. Kiteszem […]
Máshol Várunk. Nincs jel, az ég képernyőfekete. Kikapcsoltak már a csillagok, nehéz csönddé hűlt bennünk a béke – a sejtek még osztódnak tovább. Ülünk a tűz mellett. Melegszünk. Thészeusz hajódeszkái a pap beszélni kezd / fogy a világ körülötte koszorúk, földgöröngyök / az ágy szélén ül ezek már a semmi tárgyai […]
A január lelke A január lelkéről élcelődtünk a képzelt barátommal, a sokadik elhagyott plüss, amibe belebotlottunk, unalmas volt, már nem akartuk hazavinni és kimosni. Ő könnyedén lebegett a betonkockák felett, átsegített a botcsinálta buktatón – ha nincs is anyagod, legalább van neved – talán ezért tűröm el, sőt várom esténként a pehelysúlyú, áttetsző öleléseket. A […]
A táplálék útja I. áthúzod a saját szemeden de van olyan is hogy megtoldod eggyel rásegítesz az ujjaddal a testkul- túra virágzik zsong nem engedheted a tápanyagokat főként a talajzsírban oldódót feljönni ha kell feküdj hanyatt semmiképp ne nyisd ki a szád ha kell is és áthúzod a saját szemeden magába hurkolod a táplálékláncot […]
Piroslámpa Mozdíthatatlan kés a kezedben, megdicséred az utcám. A végén ékszereket árulnak, omladoznak a házak, két vakablak nyitottnak látszik, egy sínpár összeér. Megtanulom élvezni az optikai illúziót, a kontrasztok vibrálását, ahogy végigsimítod a mellem, és a bal és a jobb között törekszel a változásra, a csontkemény felém. #decayedbeauty #opticalillusion #anyajegymellen Képeskönyv, szélső utca Bársonyborítású […]
Prés október A kút fenekén át bevetett ágyba zuhanok. Az öreg boszorkány ül a szélén. Mosolyog. Tehát hazaértem. „Fent, a mezőn láttam azt a nőt kitárt karral, hátravetett fejjel, szájából varjak tolakodtak az égre, nem lehetett hallani, csak a verdesést.” A boszorkány figyel. „Mondd tovább.” „Tudom, hogy mire a felszínre […]
[…] al acestei expoziții și un poem din #kazim a (...)
[…] al acestei expoziții și un poem din #kazim a (...)