Mario Benedetti kisprózája Rumi Enikő fordításában

A másik Hétköznapi fiú volt: kitérdesedett nadrágot hordott, képregényeket olvasott, csámcsogva evett, túrta az orrát, horkolt sziesztakor − mindent egybevéve hétköznapi Armando volt, egy dolgot kivéve: volt egy Másik énje. A Másik én tekintete költészetet sugárzott, színésznőkbe bolondult bele, fodorlatosan hazudott, elérzékenyült alkonyatkor. A fiút nagyon zavarta a Másik én, barátai előtt kellemetlenül érezte magát miatta. […]

Tovább olvasom


Torma István: Kiesések

Kiesések   Hol is emlékezhetnénk – szinte egyfolytában – régi dolgokra, mint egy osztálytalálkozón. A tegnapra, tegnapelőttre, meg az azelőttire nem emlékezhetünk együtt, mert azt nem éltük meg közösen. Ami régen volt, sőt most már igen régen, azt közösen éltük meg, sőt némelyikükkel már az általánostól közös a múltunk. Voltunk barátok, voltak közös barátaink, voltak […]

Tovább olvasom


Nagy Márta Júlia: M. nőnapja

M. nőnapja nőnapra azt kaptam ajándékba, hogy a tudatalattim hülyét csinált belőlem, és legyártott valami romantikus vígjátékot a szokott műfaji klisékkel, de komplex, ép és logikus narratívával, ami logikusabb, mint a valóságban az életem. A szereplők valóságos személyek voltak, bár egy magyar egyetemi kollégiumban játszódott a történet, ami legalább a szociológiai vonalat erősíti (lepukkantabb volt, […]

Tovább olvasom


Sándor Luca: Nincs meg

Nincs meg -Jó, akkor menjünk a következővel – egyeztem bele nagylelkűen három óra ötkor, tíz perccel a busz várható indulása előtt.  Leérni az állomásra amúgy is legalább negyedóra, hacsak nem akar futni is egyet az ember. Márpedig az ilyen népszerű tömegsportoknak, mint a futás, meg kell adni a tiszteletet, nem szabad csak úgy télibakancsban, hátizsákostul […]

Tovább olvasom


Torma István: Az Örökmozgó és az ég

Az Örökmozgó és az ég  Mint említettem, én, az Örökmozgó, az idők végtelensége óta csak a horizontot láthatom. Sok ez, hiszen milyen sokan még ezt sem láthatják.  Tulajdonképpen mégsem vagyok biztos, hogy ez sok, mert nem tudom, mit nem látok még, milyen az ég, van-e szépsége és egyáltalán jelentősége? Miért van, és mi az életútja? […]

Tovább olvasom


Oláh Péter: az ananászok függősége

az ananászok függősége Súlytalanok az emberek, ez nem oké, nem tudnak belegondolni, hogy a kukának a bőrét ugyanúgy felsérthetik az üvegszilánkok. Több napja ülök ebben az ápolatlan büfékocsiban, nézem az ablakot. Nem tudok megkérni senkit, hogy vigyen ki innen, mert nem nekem való ez a légtér, friss levegőre vágyom, meg amúgy is, ültessen el újra. […]

Tovább olvasom


Perdy-Fazakas Brigitte: Uránia

  Perdy-Fazakas Brigitte Uránia   Bocsi, ne haragudj, ma nem jó – visszhangzik a körút sokadjára. A páros oldalon mások az esték is, kifliben ölelik egymást. Olívia egy-két pohár bor után egyedül bújik a hűvös paplan alá. Bekészíti a másik rend ágyneműt, kipolcolja magát, hogy a nagy magányban nehogy a padlóra kerüljön. Átöleli a tulajdon […]

Tovább olvasom


Gráf Dóra szövegei

(1993, Budapest) Képzőművész, grafikus, költő, író. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen és a Krakkói Jan Matejko Képzőművészeti Akadémián végezte. Versei megjelentek az Irodalmi Szemlén. A Független Mentorhálózat tagja, mentora Nagy Hajnal Csilla. (www.grafdora.hu)   Gráf Dóra   második kör kóvályogni a lakásban keresni hogy hol hagytam el a botomat a távolba meredni minden szobába benézni […]

Tovább olvasom