Gaál-Nyeste Katalin: Hentesbárd

Kényes volt a tisztaságra. Az egészség, vagy mi a szar. Álló nap suvickolta a kezét. Óránként a mosdót. Rég leszoktatta magát arról, hogy a kezét a hátsójában törölje meg. Most izgatott. Ez kivétel. Hosszabb fazonú ing, nincs betűrve a nadrág derekába. A mintája sem kontúros. Színátmenetes. Nem látszanak vizes foltok hátul. Ő sem foglakozik vele. […]

Tovább olvasom


Gaál-Nyeste Katalin: Tovább

A kis bőröndöt hoztad le. Azt mondtad, nem találtad a másikat. Nem baj. Ma nem fogunk veszekedni. Majd valamikor. Azon a péntek délután, amikor visszajövök. Rám kérdezel, miért csak kis bőrönd. Keresem a hangodban a gúnyt. Nem találom. Fáradt leszel, de kedves, és pusztán kíváncsi. Nem fogsz erre a napra emlékezni. Én sem. Lepakolok az […]

Tovább olvasom


Gaál-Nyeste Katalin: Bájital

Írta: Gaál-Nyeste Katalin Rágta a körmét. Nem szokásból. Az idegeskedés miatt. Akkor vette észre, amikor beakadt a harisnyájába, és szitkozódni kezdett a szar minőség miatt. Elfelejtette, hogy ez nem az a nylon, amit eddig hordott. Alpakka, angóra, vagy valami ilyesmi. Bár gyapjút vagy selymet jobb szeretne. Könnyebb megjegyezni. Ma színházba mennek. Nem. Az holnapután. Ma […]

Tovább olvasom


Remete

Írta: Gaál-Nyeste Katalin Óriási tündöklő csillag hullott le az égből. Estére legyen pénzem kajára. A nyál azonnal összefutott a számban. Nem volt íze. Tapadós volt és büdös. Elcsesztem. Gondolhattam volna arra, hogy legyen pénzem piára. Mégegy csillag. Kisebb. Megvan a pia. Aztán mégegy és mégegy és mégegy. Nem győztem újabb és újabb kívánságokat kitalálni. Holnap […]

Tovább olvasom