Endrey-Nagy Ágoston: Méz

Méz Amíg a kanapén aludtál, egy sereg hangya mászott a cukorba. Azóta arra a fekete pöttyös fehér darára gondolok, ha édesemnek hívsz. Szerinted semmit nem mondok őszintén; mint egy darab hús, ami csak ordít a levegőn. Morzsolgatom a virágcserepek üres földjét, a kiégni készülő izzó figyeli mozdulataimat. Utálok magamban mindent, ami eddig beszélt hozzád. Kiteszem […]

Tovább olvasom


Endrey-Nagy Ágoston: Fagyközel

Fagyközel Rovarevő emlősök lopakodásával érkezünk haza a szitáló ködbe. Az út mellett téli vadak falják a glittert. Ölünkre már visszanőtt a viszketés, terpeszeink, reméljük, ezentúl felbátorodnak. Ha a völgyek elnyelik önbizalmunk, törékeny lábainkat kapkodjuk a kifeszített fasorok között. A keresztútnál halászok törik vizesgödrök jegét, korgó szemmel lesik elfedett arcunkat. Az ablakok a hóra hányják a […]

Tovább olvasom