Borbíró Bíborka versei

Károgó füst  Mióta üres fészek van a mellkasodban, csak bolyongsz,  sáros gallyai a tüdődet szúrják. Falai közt egyre terjednek  a foszló szárnyak és megzápult madárdalok.  Úgy csinálsz, mintha már lebontottad volna,  mintha nem rohadna gallyak közt az érintésük,  de a gázok felkúsznak a gégédig, és dühösen kaparják.  Rágyújtasz, hogy a füsttel kiűzd egy pillanatra,  mint […]

Tovább olvasom