Balogh Ádám: Second Hand

Nem úgy volt, hogy nadrágot venni mész? – kérdezte a menyasszonyom főiskolánk kocsmájában, ahová az esti órája előtt csak egy kávéra ugrott be. Én felnéztem, miután berúgtam a csocsólabdát a kapuba, és legszívesebben azt mondtam volna, igazából inkább neked fontos, hogy jól nézzek ki, engem mindig az érdekelt jobban, milyen ügyes vagyok, de három baksör […]

Tovább olvasom


Balogh Ádám: Tudjuk le a formaságokat

Írta: Balogh Ádám Egy idős hölgy próbálja feltuszkolni a csomagját a vonatra, amelyre én is felszállni készülök. Közelebb lépek, felajánlom, hogy felsegítem a poggyászát, a kalauznő kihajol az ajtón, kiveszi a kezemből a bőröndöt olyan természetességgel, mintha csak neki nyújtanám. Miután elindul a vonat, mindenki elfoglalja a helyét, én nem is keresek, úgyis leszállok a […]

Tovább olvasom


Turbék

Írta: Balogh Ádám Évekkel ezelőtt váratlanul összefutottam egy barátommal, nekem szabadnapom volt, ahogyan neki is, nem sietett haza, hát vettünk két palack bort, egy kiló kenyeret, két szál kolbászt, meg egy üveg savanyú uborkát és kiültünk fogyasztani a vár alá, ahol csak egyetlen madár járt, egy tépett galamb, miért is ne csemegézzen velünk, elédobtunk egy […]

Tovább olvasom


Várva vár

Írta: Balogh Ádám „Feladtam egy hirdetést, kiragasztottam szórólapot, béreltem mikulásjelmezt is, már csak a krampuszaim hiányoznak” – mondta a kollégiumi szobában közös barátunk, mi meg persze örömmel rábólintottunk feleségemmel (akkor még csak menyasszonyom), hiszen mindig hálás feladat gyerekek öröméhez asszisztálni. Viszont krampuszjelmezünk nem volt, tehát házilag kellett összeállítanunk a saját ruhatárunkból. Nekem nem voltak fekete […]

Tovább olvasom