Acsai Roland: Skacok

Skacok                Mádi Zsoltnak, gyerekkori barátomnak   Tetőkre felmásztunk, hívtak a magasok, teraszon legóztunk, kicsik voltunk: skacok. Az udvarotokon állt egy nagy diófa, azon meg egy kötél, jó vastag, lelógva. Ide-oda lengtünk, mint két apró Tarzan, nem ma volt ez, hanem, hogy úgy mondjam, hajdan. A japán kakasok felszálltak rá este, kutyátok Dzsina volt, ólban a […]

Tovább olvasom


Acsai Roland versei

Az út                  Tóth Erzsébetnek   Az út, ahol régente laktál, folyóként bekanyarodik. A házatok vajon hol is állt, mit lebontottak, hogy aztán   új ház épüljön romja halmán? Könyvtár, plébánia: sok itt az emlék. Fiatalkorig jutnék el köztük, ha akarnám.   Az út ma elhajlik folyóként, befutna tengerbe, haza. Mint hóbogyó, ma lenne konkrét […]

Tovább olvasom


Acsai Roland: Hősi halott

Hősi halott Mintha most is ott vonulnának kertünkben a japántyúkok és kakasok, látom fejükön a búbot. Éjszakánként felszálltak egy fára: párat csapott a szárnyuk és hajnalonta eltúlzott kukorékolással köszöntötték a napot. Úgy állt a tarajuk, hogy fél dobócsillagot láthattál beléjük. Japánkard-sarkantyúsok és kicsik voltak, a baromfiudvarok tollas, fekete nindzsái. Könnyű súlyok. A kutyáink végeztek velük, […]

Tovább olvasom