Kellerwessel Klaus versei Závada Péternek és Vajna Ádámnak

Gondtalankodás Závada Péternek   Hagyom, hadd folyjon a mítosz forró vére. Jön, kitölti az éhség helyét. Mire kibetűzöm, mást jelent, hazatalálok a vérbe. Nekifeszül falaimnak. Ránk nézve bármi vigasztaló. A hátrahagyott templomharang kongása közelít a kimondáshoz, de sosem éri el. A vállaid közé csak te tudsz esni, elterpeszkedni határaid között. Egyre mélyebben csúszol az álomban, […]

Tovább olvasom


Kovács-Lőczi Zsolt: Szolid.

Szolid. Amikor nem találunk semmit, az is felfedezés. – idézet a Mentőexpedíció című sci-fi-ből. Azt hiszem, kurva jó író vagyok. A párhuzampolitika mestere. És nem követelem magaménak mások szavait. Csak felhasználom, mint a drogostűket: feküdj szépen a fakírágyra, suttogom, hogy dormeo. Szeretkezz velem, kérlek! Nem találunk magunkra rímet: faltasz. Kit érdekel, hogy nincs benn értelem? […]

Tovább olvasom


Farkas B. Szabina versei

négysarkú lepedők megint hajat kéne mosni, de vizesen a nyakamhoz tapad. táska. telefon. csörgés. szerencse, hogy nem dobtam ki azt a nagyon rossz kávét. nagyon rossz a kávé. éjjeli kutyaugatás. a harisnya rácsos szövésnyoma ottmarad a fenekemen órákig tartó ülés után. hozzáért a törölközője az enyémhez, dobhatom a szennyesbe. hogy lehet ilyen hangosan vakarózni? megint […]

Tovább olvasom


Ábrahám Erika: A legtöbb, amit

A legtöbb, amit Képtelenség realitásként kezelni a hírek abszurditását. Az ép elme válasza: pánik. Ez a zsigeri reakcióm. Ez van, ez történik bennem, hiába adok igazat a támogató barátnak, rám jelenleg egyedül a saját szorongásom jelent közvetlen veszélyt. Nem a mondata, a figyelme nyugtat meg végül, törődik velem, ez a legtöbb, elalszik bennem a rettegés, […]

Tovább olvasom


Szőnyi Judit: Bizonyíték, hogy istenek nem léteznek

Bizonyíték, hogy istenek nem léteznek Adriánt jóravaló, derék fiatalemberként tartották számon. Ebben többé-kevésbé mindenki egyetértett, még a főnöke is, aki szerint az egyetlen probléma Adrián kétes családi háttere volt. Bácsikáját nyakon lőtték Aradon, és a szülei sosem tudták bebizonyítani, hogy csupán baleset érte a férfit, miközben a valódi bűnösöket citálta a vesztőhelyre. Hamar elterjedt ugyanis […]

Tovább olvasom


Ábrahám Erika: Kora tavaszi analógiák

Kora tavaszi analógiák Szeretem a télvégi fényeket, a kontrasztokat mintha sniccerrel metszették volna, az árnyékok kemények, az ég magentája megállásra késztet, ahogy munka után az alkonyatba lépek. Sétálok haza, a varjak még gyakorlatoznak fölöttem nagy erőkkel, de már hallani rigót, a cinegék bolondok, a kandúromat két napja nem látom. A tavasz úgy bomlik, mint rejtett […]

Tovább olvasom


Szeles Judit: Otthonom; Első hó; Björklinge

Otthonom A fenyőfák között fekszem, látom az eget a bolygókkal,  csillagokkal együtt. Nincs függöny az ablakon. Bárki beláthat az írásaimba.   Első hó Idén november nyolcadikán esett le. Az ágyamon feküdtem, és a puha pelyhek az arcomon landoltak. Mínusz három fok volt kint. Ez a hó most megmarad. Csak rólam csorog le a hólé, mintha […]

Tovább olvasom


Acsai Roland: Skacok

Skacok                Mádi Zsoltnak, gyerekkori barátomnak   Tetőkre felmásztunk, hívtak a magasok, teraszon legóztunk, kicsik voltunk: skacok. Az udvarotokon állt egy nagy diófa, azon meg egy kötél, jó vastag, lelógva. Ide-oda lengtünk, mint két apró Tarzan, nem ma volt ez, hanem, hogy úgy mondjam, hajdan. A japán kakasok felszálltak rá este, kutyátok Dzsina volt, ólban a […]

Tovább olvasom


Kovács Balázs: ha láttad volna

ha láttad volna nem érdekelt  a novemberi égbolt  hamuszürke holdsarlója  tekinteteddel megelőztél egy repülőt amely egy fényesebb csillag felé tartott úgy tűnt pont áthalad rajta de aztán alatta ment tovább követni akartad amíg látható sokáig eltűnődhettél volna még ha legalább lett volna rajtad zokni ha kényelmesebb a szék ha hosszabb lett volna a cigid vagy […]

Tovább olvasom