Koncz Károly: Ügyelet

Én vagyok a nevelőtanár, Tomi bácsi, a Szlavón utcai nevelőotthonban. Ötvenkét gyerekünk van, tizennégytől tizennyolc évesig. Mind fiú. Sérültek. (Pszichésen, mentálisan.) Most éjszakás (!) nevelőtanár vagyok. Virrasztok. Hajnali fél három. Megyek, vécéznem kell. Még nem végzek, amikor nyavalyatörést kap a telefon. Ez mindig bejön. – Tessék! Szlavón utcai nevelőotthon. – Jó estét!… Jó reggelt!… Áh! […]

Tovább olvasom


Vajdics Anikó: Csapó

Mindegy hogyan, szerelmesek lettünk. A forgatókönyvíró mindent elkövetett, hogy ne lehessünk túl hamar egymáséi. Amikor már majdnem összejöttünk, a rendező újabb ötletekkel állt elő, hogyan lehet akadályokat gördíteni a boldogságunk elé. Tegyetek bele minél több csavart, fiúk, rendelkezett a producer is, valaki őrüljön meg vagy essen kómába, mit tudom én, találjatok ki valamit. Vállaltam a […]

Tovább olvasom


Rőhrig Eszter: Türelemüveg

Szeles Judit Szextáns című kötetéről Szeles Judit: Szextáns. Magvető Könyvkiadó – JAK, 2018   Szeles Judit Svédországban élő költőnek az Ilyen svéd (2015) után a Szextáns a második, itthon publikált verseskötete. Címe kettős értelmű: egyrészt a hajósok tájékozódásához szükséges mérőeszköz neve, másrészt mivel a szextáns a szex szót is magában foglalja, így ez az egyetlen […]

Tovább olvasom


Koncz Károly: Apokrif családállítás

A kerítés másfél méter magas, egyformára vágott napraforgószárból volt összeróva, ugyanígy a kapu és a kisajtó.     Boriska a közkútról érkezett, éppen kinyitotta az utcai verőcét, amikor Boromissza Demeter, anyai ágon dédapám, meglátta. Boriska is meglátta dédapámat, s egy hosszú pillanatig ránézett. Régebben szívébe tolult volna a vére, de most már nyugodtan nézett Boromissza Demeterre, […]

Tovább olvasom


Sztereotipikus valóságlenyomatok párducpompája – Tóth Krisztina: Párducpompa

Írta: Gaál Gabriella Tóth Krisztina költőként kezdte irodalmi pályafutását, de a kortárs magyar próza egyik legjelentősebb és legolvasottabb írói közé is tartozik. Jelen írás pedig a 2017-ben megjelent Párducpompa című kötetét kísérli meg jobban bemutatni, valamint elhelyezni a terjedelmes és sokrétű életműben. A novelláskötet történetei rendkívül jó példák lehetnek arra, hogyan bújhatnak meg a sorok […]

Tovább olvasom


Istók Anna verse

homeopátia   a víz őrzi a test emlékét nincs információ mi elveszne frekvenciává alakuló tetteink kirajzolódó rezgésében így lesz emlékből minta   ezért olyan óvatos az ember elég ha annyit mondasz mondanod sem kell nem követtem el holott megtörtént a visszaút nehezebb megbánni lehetséges csak a testünk nagy része víz memóriája őriz mindent lefényképezhető az […]

Tovább olvasom


Szálinger Balázs verse

 Vihar előtt   Lent, Tekijánál félórája ünnepelteti magát egy eső. A szürke eget a víz színére vonta, Összevarrta, addig tart a világ.   A szorosba beragadni látszik a köd, forog, Táncol és összeköttetést keres az éggel, Majd mintha engedélyt kérne valamire.   Szemben Szerbia, zöld hegyek, a Városlövető Boldogasszony templom tornya felől Olvadékony kis bagolyhuhogás. […]

Tovább olvasom


– Mit olvasol? – Semmit!

Írta: Bozsó Borbála Személyes kapcsolatok, erkölcsi dilemmák Janne Teller művének tükrében Tabu, majd kötelezőolvasmány. Janne Teller kisregénye a dán ifjúsági irodalom egyik legjelentősebb alkotása. A bizarr mű már címével a víz alá nyom: Semmi. De valóban semmiről sem szól ez a könyv? Vagy a Semmiről szól? Mitől lesz valaminek értelme? Vajon minden hiábavaló? Meg akarjuk […]

Tovább olvasom