se veled szerettem Róma fényeit az arcodon végre volt valami új a nap alatt pár asztallal odébb ültél tőlem az alkonyszínű Piazza Navonán nem ismertük egymást sosem szerettelek még annyira arcodról a nap sugarai a pohárba csúsztak mígnem rám néztél és az utolsó korty borral lenyelted azt, aki lehettél volna azóta együtt tanulunk külön […]
helyszínlelés mikor az enyves égerfák már magasabbra nőttek, mint a templom, már egy ember sem lakott a faluban. mikor a toronyban énekelve fészket rakott az első fecske, és először beleivott egy egér a szenteltvíztartóba, mikor először talált egy meztelencsiga a harangbordában menedéket, mikor a régi ösvényekre visszatértek a szálkás pajzsikák, a kutyabengék, a kányabangiták, és sajátot gyúrtak ki a hódok és a gímszarvasok, […]
Bárka Miután a rothadás savas enyve megemésztette a világnak gyomrát, parancsszó nélkül is építeni kezdted a bárkát, hogy elérhesd először te is az új világ határát, fejszéddel vágtad hát a sokadik fát a nyugalom reggelétől a beletompulás naplementéig, miközben körötted könnyező állatok várták, mi lesz a sorsuk, ha földet érnek az esély áztatta, szomjazó […]
Kút Mert akit feneketlen kútba dobnak, legalább az eséstől nem kell félnie, ezen is gondolkodhattál volna, mikor ott álltál szüleiddel a sokszor látogatott kút vízének felszínén fodrozódó tükörképedet bámulva, kezedben apró érmédet pörgetve lassan, és miközben más attól rettegett, mi lesz, ha gyarló kívánsága ma sem válik valóra, te akár ki is nevethetted volna […]
Kórházkert A kórházkertet először ötévesen láttam, gazos volt , vadregényesnek tűnt a fehér szobából. Akkor gyűlöltem meg a párhuzamosokat, amikor a csíkos pizsamám vonalait összekötöttem az ágy rácsaival, ami árnyékot vetett a falra. A kórházkertben a padon először anyámmal üldögéltem, ő rózsaszínű pizsamában, a barackszínre festett szobából kilépve, ahol a szomszéd ágyon valaki épp […]
boncasztal itt fekszel. tested ép, mint egy frissen gyártott üveglap. mind a százhetvenvalahány centimétered a boncasztalon. békésebb vagy most, mint valaha. halálodra már nem emlékszem. nem lehetett erőszakos, csak ennyit tudok. és az időpontot: 5:02. szemeid tekintete azóta gránittá ért. ajkaid percről percre gyorsabban halványulnak. hamarosan beindul az ősz. itt az ideje nekikezdeni. szappan, […]
Napforduló 1. A nyers harangszóban, a kerítés mellett egy kisfiú áll, kezében apró játékpuska. Az égre szegezi – lelkek, fehér ingek lobognak a szárítókötélen. 2. Valami van a tájban. Észrevétlenül terjed – lassan, kövéren és vörösen ereszkedik a nap. A távolban már lángolnak a fák. Siska Péter: 1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, […]
Személyes forradalom kifordítva, 163×12, Akril Hommáge á Bertók László rád szakad – mit rád szakad! – agyonnyom a szabadság ezekben a vészterhes időkben. azt se tudni ki súg be kinek és micsodát de te máris szabadon nyargalsz vágtatsz keresztül a rémítők és rémítettek tébolyán. na mi van – nevetsz rá valakire könnygázos kéjben […]
Tus Negyedik napja nincs meleg vizünk. Tegnap E-nél tusoltam, fényes, budai lakás. Ma inkább hagyom, hogy kicsapódjon a fémre a hideg. Nagy víznyomás. Arra gondolok, aki most beáll a tus alá, nem én vagyok. Nem az én testem. Úgy vetem le, mint K. a nagyapám pulóverét, mielőtt elment. Beállítom a víz alá, nézem a kifehéredő […]
Pihenő Odakint csíp a fagy. Dér lepi az ágakat, hó borítja a rongyos erdőt. Vigyáznak egymásra, ahogy összeérnek, és az ágak szorításában megpihen a csillogás. Nem reccsen fa, nem zúg a szél. Tisztelik a pici faviskót, ami bennük lassan összeesik. A tornácon gumicsizma, ajtóban kulcs, belülről fordította a zárra valaki. A fagyos kulcscsomó dermedten fél, […]
[…] al acestei expoziții și un poem din #kazim a (...)
[…] al acestei expoziții și un poem din #kazim a (...)