Koncz Károly: Falvédők, avagy Simon Bolivár a könyvtárban

A név tűnt ismerősnek, ezért még egyszer visszalapoztam az újságban a baleseti és rendőrségi hírekhez, s újra elolvastam a közleményt. Idén már ez volt a harmincharmadik kihűléses fagyhalál. Döbbenet. Mi lesz még januárban, februárban?! Nem is mutatta még ki igazán a foga fehérjét a tél. Alig győztem kivárni a hétfőt, hogy beérve a munkahelyemre, a […]

Tovább olvasom


Vajdics Anikó: Panic et circenses

Eljöttem mégis, itt kell lennem, látnom kell a cirkuszt, amit a gyerekeim a Mikulástól ajándékba kapnak, mert jól viselkedtek, legfeljebb nem tapsolok, nem nevetek. Az idomított állatokon amúgy sem tudnék. Pedig szépek a fehér alapon fekete csíkos szibériai tigrisek, a kutyák meg tök arik tényleg, igaza van a kisebbik fiamnak, de csak a Black Lions […]

Tovább olvasom


Adventi ajánlósorozat: Ottó Dániel és dr. Daydreamer PhD – Álom

Közel tíz hónap munkálkodás után idén decemberben lát napvilágot a pécsi Sopianae Slam Poetry Klub berkeiből ismerhető Ottó Dániel és  közös verses kislemeze, az Álom. “A versciklus kendőzetlen őszinteséggel vezeti át hallgatóját önvádból fakadó szorongásokon, amelyeket hol nyugtalanító, hol tiszta zenei betétek támasztanak alá. Az alkotófolyamat egyúttal zenei kísérlet volt egy teljes mértékben önállóan előállított […]

Tovább olvasom


Koncz Károly: Talált könyv

Hogy került hozzám? Ki adta a kezembe? Nem, senki nem ajánlotta, nem úgy volt, hogy valaki kölcsönadta, és nem is az történt, hogy megvásároltam magamnak. Találtam. Rátaláltam egy városi közparkban.             Pénteken, éppen hazafelé tartottam a munkából, amikor nagy cseppekben rákezdett az eső. Nyilvánvaló volt, hogy perceken belül leszakad egy kiadós zuhé, így hát letértem […]

Tovább olvasom


Koncz Károly: Ügyelet

Én vagyok a nevelőtanár, Tomi bácsi, a Szlavón utcai nevelőotthonban. Ötvenkét gyerekünk van, tizennégytől tizennyolc évesig. Mind fiú. Sérültek. (Pszichésen, mentálisan.) Most éjszakás (!) nevelőtanár vagyok. Virrasztok. Hajnali fél három. Megyek, vécéznem kell. Még nem végzek, amikor nyavalyatörést kap a telefon. Ez mindig bejön. – Tessék! Szlavón utcai nevelőotthon. – Jó estét!… Jó reggelt!… Áh! […]

Tovább olvasom


Vajdics Anikó: Csapó

Mindegy hogyan, szerelmesek lettünk. A forgatókönyvíró mindent elkövetett, hogy ne lehessünk túl hamar egymáséi. Amikor már majdnem összejöttünk, a rendező újabb ötletekkel állt elő, hogyan lehet akadályokat gördíteni a boldogságunk elé. Tegyetek bele minél több csavart, fiúk, rendelkezett a producer is, valaki őrüljön meg vagy essen kómába, mit tudom én, találjatok ki valamit. Vállaltam a […]

Tovább olvasom


Rőhrig Eszter: Türelemüveg

Szeles Judit Szextáns című kötetéről Szeles Judit: Szextáns. Magvető Könyvkiadó – JAK, 2018   Szeles Judit Svédországban élő költőnek az Ilyen svéd (2015) után a Szextáns a második, itthon publikált verseskötete. Címe kettős értelmű: egyrészt a hajósok tájékozódásához szükséges mérőeszköz neve, másrészt mivel a szextáns a szex szót is magában foglalja, így ez az egyetlen […]

Tovább olvasom


Koncz Károly: Apokrif családállítás

A kerítés másfél méter magas, egyformára vágott napraforgószárból volt összeróva, ugyanígy a kapu és a kisajtó.     Boriska a közkútról érkezett, éppen kinyitotta az utcai verőcét, amikor Boromissza Demeter, anyai ágon dédapám, meglátta. Boriska is meglátta dédapámat, s egy hosszú pillanatig ránézett. Régebben szívébe tolult volna a vére, de most már nyugodtan nézett Boromissza Demeterre, […]

Tovább olvasom