Kellerwessel Klaus: tucc-tucc-bach-halott-tucc-tucc

tucc-tucc-bach-halott-tucc-tucc     én soha ennyi embert még nem láttam pedig még be sem jutottunk én soha ilyen helyen még nem voltam én bachot szoktam hallgatni nem is tudom mit várok ettől az egésztől pár órája még posztmodern verseket olvasgattam egy buszmegállóban hosszú rímtelen unalmas verseket hiányzott belőlük a tűz, a lüktetés, hát vers az […]

Tovább olvasom


Lengyel Emese fotói: Kívülre eső belső táj

                  Lengyel Emese: (Kisvárda, 1996), a Budapesti Metropolitan Egyetem és a Debreceni Egyetem mesterszakos hallgatója. Elsősorban 19–20. századi magyar operettek dramaturgiai vizsgálatával, színpadi szerzők érdekvédelmének történetével, valamint művészetmenedzsmenttel foglalkozik. Szabadidejében leginkább a fotózás érdekli.

Tovább olvasom


Maros Márk versei

Patkányfogó  Évszázadokon keresztül hordtam  a pestist keletről nyugat felé,  apró lábaimmal vetetlen földeken,  rettentő hosszú csatornákban és  kifürkészhetetlen helyeken egyaránt kellően gyorsan suhantam, hisz  sosem értek utol, ősi ellenségemnek,  ki felvette velem a harcot, sok  bosszúságot okoztam a nehéz  történelem során, magam vagyok  a túlélés és a bizonyosság, mert jól  tudom, hogy sosem tűnők el, […]

Tovább olvasom


Vasas Tamás versciklusa: Lazarus-darabok

  Kétszáz méterig bírni   csak azt mondtam hogy elméleti viták helyett arról hogy a glóbusz cölöpökön  áll vagy lebeg vagy atlasz tartja  beszélhetnénk másról is eléggé avítt  téma ez nekünk akikre bármi is vár  a végén előtte vagy közben nagyon  is lehetünk csótányvacsora erre  széttörtek egy sörösüveget  a fejemen gondoltam ezt a finom  jelzést […]

Tovább olvasom


Springer Barnabás versei

Dolgok messziről  a távolság szépíti térkép-táj egy repülőablakból az apró hibák eltűnnek egy város távoli fényei kilátó a hegy tetején hegy a kilátó tetejéről egy fehér madár az út egy összeomló épület lángjai hajók egy tavon a távolságot szeretem, közelről kihunysz.   Lullaby Sötétben fonódik össze egy test és egy test hiánya. Mellettem fekszik a […]

Tovább olvasom


Tóth Benedek Ernő: A taxiban

A taxiban Zsúfolt a tömegközlekedés Kívül belül ítélet idő Kétségbeesetten menekülök egy kényelmes megoldás felé Nyílik az ajtó Beszállva mint olcsó parfüm csap meg a visszapillantón himbálódzó illatosító bűze Puha kárpit kényelmes ülés felszínes elegancia prémium érzet Feledteti a taxin kívüli világot és az óra kérlelhetetlen pörgését hi-end soundon megszólaló retró rádió tartalmasnak tűnő beszélgetés […]

Tovább olvasom


Lengyel Emese fotói: A mozdulat csendje

                        Lengyel Emese: (Kisvárda, 1996), a Budapesti Metropolitan Egyetem és a Debreceni Egyetem mesterszakos hallgatója. Elsősorban 19–20. századi magyar operettek dramaturgiai vizsgálatával, színpadi szerzők érdekvédelmének történetével, valamint művészetmenedzsmenttel foglalkozik. Szabadidejében leginkább a fotózás érdekli.

Tovább olvasom


Halmai Tamás: Ünnepség

Ünnepség Mielőtt egyetlen hars mozdulattal az alakzatról lerántják a leplet, és tekintet derül az idomok rendjére és rangjára, mielőtt a térnek odaadja életét az anyag, s ami tömb volt, történet lesz, mielőtt hozzálátna munkájához az idő, gyermetegség bűneit társítani szavakkal, szorongással – a ceremóniát előirányzó  utolsó pillanat fölfényesül, s lágy átkot bocsát a roncsra, a […]

Tovább olvasom


Kincses Edit: Vény nélkül

Vény nélkül a világon naponta több ezer embert egy másikkal diagnosztizálnak  »boldogok, akik egymásra találnak« a leletek titkosak, hálapénz nincs a végén majd úgyis ráfizetünk mind rózsaszínbe borul a ravaszon az ujj alkalmi társakba időzítődik a magány még jó, hogy erre is van pirulád, így a gödröt magad alatt ingyen kiásod és ha mindent benyelsz […]

Tovább olvasom


Szamosvári Bence versei

Póluskontra Messzire vitted levegőmet, De egy szélformájú ember Elérte százéves sétája északfokát Ma, a számba fújt, ment, Jöttél És ahogy vitted Túl a sarkon, A másikon már Szél tolult. Ha jönnél, nem értenéd Telifújt déli csücskömet.   Macskalépcső Nyarakat gyűjtök. Ellőttem, mintha mellemből nőne, Tiszta út van, sarkán árnyak, Egyikből másikba toccsanok, Prizmásan fröccsen. Fedetlen […]

Tovább olvasom