Láng Győző: Városi árnyékok

Némelyik árnyék jelentőségteljesebb, mint ami veti (Fodor Ákos) Az árnyék szimbóluma az emberiség kollektív tudatának ősi tartalma, számos művészeti ág kedvelt metaforája, valamint pszichológiai és vallási téren is gyakran használt fogalom. Az alapvetően természeti jelenségként definiálható árnyék* önmagában tehát az emberi létezés legáltalánosabb jelenségei közé sorolható. Misztikuma az egyszerűségében és mindemellett sokszínű értelmezési lehetőségében rejlik. […]

Tovább olvasom


Telkes Tímea: Fiktív tájak

A sorozat arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, hogyan működnek az észlelés rétegei. Megszokott formák vesznek minket körbe mindenütt (ha egy hegyet látunk, az általában nem más, mint egy hegy). Az agyunk kiegészíti a hiányokat és kitörli a nem oda illő részleteket. Fiktív tájak létrehozása, pusztán a kollázs technika alkalmazásával egy olyan játék, ami végtelen lehetőséget […]

Tovább olvasom


Rajnai Krisztina: Belső tér

“Önarckép. Az egyetlen olyan portré, amely az alkotóját a teremtés pillanatában ábrázolja, és amelynek az alapkonfliktusa, hogy a kamera mindkét oldalán ugyanaz az ember áll.” Michel Tournier Munkámban az önmegismerés, identitáskeresés képi megfogalmazására képzőművészeti összhatást keltve, a térérzékelés relativitásának játékosságával tettem kísérletet. Az identitáskeresés során sok mindent megkérdőjelezünk, amit eddig megrendíthetetlen igazságnak gondoltunk, nem tudjuk, hogy […]

Tovább olvasom