Vajdics Anikó: Tisztelendő asszonyok

Miről hallgatok, amikor valamit elmesélek. Miről mesélek, amikor hallgatok. Apám nem bírta, hogy félévente új lábbelire van szükségem, csak úgy adott pénzt anyámnak cipőre, ha az legalább egy számmal nagyobbat vesz. Nyolcadik után cipőfelsőrész-készítő iskolába akart íratni. Az csak két év, lesz valami szakma a kezedben, és hamarabb tudsz pénzt keresni, hajtogatta. Az osztályfőnökömnek, Legezánénak […]

Tovább olvasom


Dobozvilágok

Írta: Vajdics Anikó Vannak álló, mozgó és hordozható dobozok. Az álló dobozok egy része a hideg elleni védelmet és a biztonságos, nyugodt pihenést szolgálja. Az ilyen dobozok különböző méretűek lehetnek. Vannak egészen nagyok, égbe nyúlóak, amelyekben sokan elférnek egyszerre, s vannak kisebbek, amelyekbe legfeljebb csak páran húzódhatnak a hideg ellen. Összefoglaló néven nevezzük most mindegyiket […]

Tovább olvasom


A létezés jogán

Írta: Ábrahám Erika Lucának, Enikőnek, Vietnek Megvettem a könyveket. Negyvennyolc kitűnő lett, nem nagy sztori, sőt, ha hozzáteszem a jutalomkönyvek várható sorsát, ugye, egészen illuzórikus, hogy nem rálegyintve, darab-darabra vásárolok, hanem személyre szólóan Lucának, Enikőnek, Vietnek. Megvan a kincs, jövök ki a Kökiből a súlyos csomagokkal, büszke vagyok magamra, az elmúlt hónapban leküzdöttem a pénzügyi […]

Tovább olvasom


Hová megyünk?

Írta: Ábrahám Erika Nem gondoltam, hogy ekkora a baj. Azon az estén újhold vágott rést az égen, és sarjadt az élet. Terápiás sétám vége felé jártam, épp megkötöttem aznapi alkum a világgal, a dolgoknak gyökere, törzse, hajtása nőtt, a képzelt pohár tartalmának fele épp nem hiányzott, lépteimnek, az utcakövek rendjének ritmusa lett, rég nem tudtam […]

Tovább olvasom


FÉL10 könyvbemutató és Új Bekezdés bemutatkozó est

A 10 éve működő FÉLonline jubileumi antológiát adott ki Fél10 címen.  Könyvbemutató turnéjuk első állomásán – Pécsett – nagy örömünkre mi is ott lehetünk, és közös felolvasóesten alkalmunk nyílik a bemutatkozásra. Szerzőink közül felolvasnak: Formódi Péter, Milbacher Dániel, Sándor Luca, Tamási Tibor. A portált bemutatjuk: Ábrahám Erika, Fenyő Dániel és Szabó Dárió. Pécs, Szabadkikötő, április […]

Tovább olvasom


Ami elment

régi bútor

Írta: Ábrahám Erika Van egy kép, apám karján ülünk, két kislány, férfiölben, alattunk karszék, az a bizonyos, amit ’56 őszén csak késve szállított a Dohány utcai kárpitos, történelem-járta bútorok közé születtem. 1968. fer. 25. áll a kép hátulján anya kézírása, fél éves sem vagyok a megállított pillanatban, nővérem kicsivel több, mint kettő, apa negyvennégy. A […]

Tovább olvasom


Velúr

Ki dönti el, melyik a bőr igazi oldala, a sima, vagy a velúr? Volt sógoromnak egy cipője. Pompás, sárga velúrbőr cipő volt, a történet idején már bejáratott, de még megrogyás előtti állapotban. Sógor szerette. Volt apámnak egy szeretetgesztusa. Volt, a világ kezdete óta. Időnként jókedvében kipakolta a cipős szekrényt, sorba rendezte a lábbeliket párosával a […]

Tovább olvasom


Potpuri, helovin

Állok apám sírjánál, kibontom a temetői gyertyát, és felcsuklik belőlem az illetlen nevetés, a fólia alól tolakodó gyümölcsillat csap fel, legalább fenyő lenne, vagy mirha, kinek jut eszébe halotti mécsesbe a gyümölcstea-illat, fene nézte az apróbetűt, ha ugyan feltüntették. Nyihogok a sírkertben groteszkre mindig készen: vajon kinek fog ez gyertya még vagy négy órán át […]

Tovább olvasom


Leél

Leél

Felszállnak. Apuka gondoskodó, komoly, minden mozdulata gyakorlott, gyengéd. Leül, ölbe veszi a két év körüli kislányt, aztán, hogy nem férnek, sok a csomag, két térde közé vonja, s fél kézzel tartja a kicsit, míg rendezkedik. Rajtuk felejtem a szemem. Az apa fiatal, értelmes arcú, mosolytalan. Ruhája ápolt, makulátlan, erős, talán túl erős asszonyt gondolok mögé, arcán […]

Tovább olvasom