Károgó füst
Mióta üres fészek van a mellkasodban, csak bolyongsz,
sáros gallyai a tüdődet szúrják. Falai közt egyre terjednek
a foszló szárnyak és megzápult madárdalok.
Úgy csinálsz, mintha már lebontottad volna,
mintha nem rohadna gallyak közt az érintésük,
de a gázok felkúsznak a gégédig, és dühösen kaparják.
Rágyújtasz, hogy a füsttel kiűzd egy pillanatra,
mint rossz házból a régi szellemeket.
Romok állnak a bordák közt, hiába kopogja
új család a bőröd. Előbb-utóbb repültök ti is, suttogod,
és szívod a szálat tovább. Lecsúszik
a kátrány a lebenyedben, és mint egy hegy,
növekszik, majd lassan összeáll.
Ez itt egy csőr, fekete. Károg benned, falaid
visszhangozzák. Rostot eszik, nem áll meg,
szálanként tép fel, mint földből a gilisztát.
A gerincoszlop hajladozni kezd
A rétre mész, mert az izmok rostjai egymást fogyasztják,
hemzsegnek csomókban, mint dögökben kikelt
rózsaszín csontkukacok. Azt mondod, gyógynövény kell,
és rágni kezded a pipacs, búzavirág, cickafark virágát.
Szirmaik átfestik a fogadat, színes vagy, ezt már szereted.
Lazulni kezd a tested, orrod a mellkasodig csúszik,
karjaidon a porcok elengedik a kulcscsontodat, leesnek.
Emésztőszerveid egymásba folynak, csontjaid mostantól puhák,
gerincedet szél mozgatja, olyan vagy, mint egy nagyra nőtt fűszál.
Beszélni kezdesz a növényekkel, akiket megettél. Lábujjaidon
ölelő hangszálak lengedeznek. Csiklandozza a szó
a talpad, ezen felvihogsz. A rezgés kihúzza alólad a lábad,
földbe csapódsz, testrészeid elgurulnak tőled.
Kukacjáratok
A fákról arcod változatai lógnak.
Tekintetük között érzések árnyalatai,
húsukban egy-egy elraktározott emléked.
Forgatják magukban, hogy ne romoljon,
mimikáik lemásolják, ami bennük játszik.
Sírnak, ordítanak, reszketnek az ágon.
Nem vigasztalod egyiket sem.
Hangjuk a lombok közé szorul,
és fejed fölött visszhangzik tovább.
Rácsként nőnek az ágak köréd. Gyümölcseik
a szádig lógnak. Vonásaik éhes kukacok,
az eltitkolt nyelvedet rágják. Lefekszel
a földre, már semmit se akarsz látni.
Szuszogsz, a por beléd kerül,
betapasztja a füled, a bőröd, az orrod, a szád.
Megnyugodva tovább kúszol.
Borbíró Bíborka
A borítókép forrása: Agrarvidek.hu
