egy strand van a városban
túlhevült fehér napozó ágyak
gumi- és klórszag mindenütt
zuhanyrózsák nyílnak
láböblítő vizeket kerülgetünk
pingvin vagy rozmár kolóniák vagyunk
de inkább rozmárok
bár ők azért gyűlnek össze
hogy ne fázzanak
gyermeki énünknek
árnyékot és menedéket adnak
a nagy testek
meg néha lángost
bár a palacsintát jobban szeretjük
az öltözőket követő irodák falán
megállt a vakolatban
a szocializmus illata
talán már szaglik inkább
forrónacik és atlétatrikók
edzők vagy úszómesterek
apám beszélget velük
sörszag úszik be az emlékbe
ventilátorba akarok nyúlni
nem tetszenek a strandpapucsok
a mostaniak sem
de muszáj hordani őket
lábgombával riogatnak
de a közös zuhanyzót is
használni kell
azokban a csúnya papucsokban
Rónoki Bertalan: 1997 óta van, diszlexiás, Pécsett él és a PTE KomMédia mesteren tanul, megjelent itt és máshol, aki nem hiszi járjon utána.
A borítókép forrása: Pixabay
