Kopriva Nikolett versei

Az ördög egy szakállas öregember

 

Ragacsos kocsmaasztalnál ül, 

járókelőket néz.

Nagy sóhajjal hagyja el testét

a mellette pihenő kuvasz,

a zöld legyek nem bírják el

magukat két ablaküveg között.

A templom előtt sétáló vénasszony

zsebéből almák gurulnak ki.

Elalszanak a fehér ruhás kísértetek

az onkológián.

Azt mondják, az öreg őrült,

magában beszél most is:

ölnek a túloldalon.

Szétszakadnak a házfalak,

többé nem állnak lábra.

Tömegek indulnak a tengeren túlra,

hogy a víz elmossa korábbi életük.

Erdőtűz lobog. Elárvult gyerekek

futnak az országhatár felé.

Sörszagban ázik tekintete,

szavait issza a mennyezet,

penész képében kivirágzik.

Kiirthatatlan gyomnövény.

 

 

A következő

 

A szomszédasszonyt is a vöröshangyák

vitték el múlt télen.

Feketeszalagos krizantémot vettél a piacon,

talán ott, összezsugorodott testét nézve

másztak bőröd alá. 

És befolytak a padlórésen,

fekete írást hagytak

csillogó ablakaidon,

éjjel a húsod rágták,

ellopták szavaid,

egyre némább lettél.

Előbb naponta, később óránként ráztuk ki

ágyneműd, a pap azt mondta,

így meghosszabbíthatjuk az életed.

Föl-le emeltünk, újszülött voltál

a másvilágban.

Most egy újabb tél előtt

rózsáért állok sorban a piacon.

Remeg alattam a föld.

 

 

Akik jöttek

 

Hetekkel később tűnt fel,

hogy elírták a neved a kereszten.

A madarak akkor fészkeltek a házba.

Föl-alá röpködtek, betörték a vitrint,

leverték a drága porcelánt.

Az utcában azt beszélték,

ők költöztek a helyedre.

Ha belépek, nagy fekete szemekkel

bámulnak rám, köröznek,

sebesre csípik a bőröm.

Tegnap károgó varjak,

ma hollók, holnap hóbaglyok

nyelik a fényt az ablakban.

Hozzájuk vágom, amit találok,

csörömpölve hullanak szét

a tányérok és vázák.

Elírt neved sápadtan tántorog a kereszten.

Csendben hallgatod,

ahogy tönkreteszünk mindent.

 

 

 

 

Vadócz Dávid fotója

Kopriva Nikolett (1996, Munkács) költő. Versei megjelentek többek között a Bárka, Magyar Napló, Eső, Irodalmi Jelen folyóiratokban. Első kötete: Amire csak a fák emlékeznek (2020). Elismerések: Móricz Zsigmond alkotói ösztöndíj (2020), Magyar Írószövetség Debüt-díj (2021), Együtt Nívódíj (2022).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A borítókép forrása: Pixabay