Maros Márk: Hull

Hull

 

Mibe meríthet arcot, aki fél

a víztől? Ebbe fulladni lassan.

Kígyóuram, te megtanítottad,

hogy két dolog sebzi a térdet:

az ima és a másik öröme,

én viszont rossz tanuló vagyok.

Az anyák kirázzák cipődből

a szeretet komor hamvát.

Az apák remegni tanítanak.

Purgatóriumparancsolat. Krétakín.

Felszakadt varrat a vágy

értelmezési tartománya, ahol

a némaság, mint egy szűzhártya,

átszakad hirtelen. És zuhansz.

Kígyóuram, ne nézz a szemembe.

Egy gyilkos könnycseppje vagyok,

nem tudom kit ölt és nem tudom

mikor. Hol az aszfalt nem ismer

térdeket, oda hullok éppen, oda,

hitetlenül, mint egy templom,

magányosan, mint egy melegbár.

 

 

 

 

 

Maros Márk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A borítókép forrása: Pixabay