Kincses Edit: addig is

addig is

nézd 
az erdő szélébe
tenyerelt az este
indiánosat játszik a nyár
tábort űz a hideg
az alkonyat tüze 
felégeti a világot

reszketve kuporodik
le mellé a bánat
odafönt még játszik 
a lombkoronaszél
fekete plafonon csillagok
égi vakolat hull

melléd heveredek
a percbe ott kezdődsz
ahol a cigarettám ég
elfojtott gondolattá 
morzsol a sötét
szembefordulok 
az ismerős háttal
nem kezdünk mondatot

ruhádra pöccintem 
véletlenül a reggelt
fogaidra sárgul a hold
hiába mennék: nem lehet
ha leszedem az eget
lejön a tapéta 

 

 

 

Kincses Edit

 

 

 

 

 

 

A borítókép forrása: Pixabay