Kovács Balázs: ha láttad volna

ha láttad volna

nem érdekelt 
a novemberi égbolt 
hamuszürke holdsarlója 
tekinteteddel megelőztél egy repülőt
amely egy fényesebb csillag felé tartott
úgy tűnt pont áthalad rajta
de aztán alatta ment tovább
követni akartad amíg látható
sokáig eltűnődhettél volna még
ha legalább lett volna rajtad zokni
ha kényelmesebb a szék
ha hosszabb lett volna a cigid
vagy ha lett volna még egyre gusztusod
ha láttad volna jól
hogy egy nagy boeing
egy kis motoros
egy vadászgép
esetleg egy helikopter
vagy valami egészen más
ha láttad volna közelről
hogy kik utaznak benne
és láttad volna az arcukat
ahogy bedugult füllel alszanak
ahogy a légnyomáskülönbségből
kinéznek feléd
ha láttad volna hogy mit látnak
ahogy a gyerekek kicsatolják magukat
ahogy az utaskísérő nyújtja a tálcáját
ahogy a pilóta készül a leszállásra
ha láttad volna a hajtómű forgását
a műszerfal igazát
a süvítő levegőben rezgő szárnyakat
ha láttad volna a madarakat ahogy felnéznek
de csak egy apró pontot láttál a sötétben
egy fehéren villogó halvány pontot

 

 

Kovács Balázs: 1996-ban született Pozsonyban, jelenleg Révkomáromban él. Az írás és a fotózás mellett leginkább a filmművészet érdekli. Szereti a pörkölt kesudiót, kettesével szedni a lépcsőfokokat, szeret különféle balkonokon guggolni, bemutatkozni nem annyira. Verseit eddig az Irodalmi Szemle, az Opus, a Nincs, a felvidéki Előretolt Helyőrség, valamint az Új Bekezdés közölte.

 

 

 

 

 

 

 

A kép forrása: Pixabay