Kincses Edit: se veled

se veled

 

szerettem Róma fényeit az arcodon
végre volt valami új a nap alatt
pár asztallal odébb ültél tőlem 
az alkonyszínű Piazza Navonán

nem ismertük egymást
sosem szerettelek még annyira 

arcodról a nap sugarai a pohárba csúsztak
mígnem rám néztél
és az utolsó korty borral 
lenyelted azt, aki lehettél volna

azóta együtt tanulunk külön élni
gyámságunk alatt a megszokás
mint mikor egy esős napon 

az aluljáróhoz érve az ember 
elfelejti összecsukni az esernyőt

rutinszerűen kerülgetjük egymást
akár a megszelídült, közönyös 
metropolita galambokat 
maradj nyugodtan, nem zavarsz
mintha itt sem lennél

egyébként azóta már rájöttem, hogy
olaszul minden jobban hangzik

 

 

Kincses Edit: 1993-ban született Zalaegerszegen, Budapesten él. Tanulmányait az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom mesterszakán végezte. Ez idő alatt fedezte fel a magyar nyelv sokszínűségét és a benne rejlő, kimeríthetetlen játékosságot, amivel azóta is a leplezetlen emberi természetet és a nyers valóságot igyekszik verses, illetve prózai formába önteni. Verseit és novelláit irodalmi folyóiratokban, antológiákban, illetve online publicisztikai és irodalmi felületeken közölték.

 

 

 

 

A borítókép forrása: Pixabay