Maros Márk: Bárka

Bárka

 

Miután a rothadás savas enyve

megemésztette a világnak gyomrát,

parancsszó nélkül is építeni

kezdted a bárkát, hogy elérhesd

először te is az új világ határát,

fejszéddel vágtad hát a sokadik

fát a nyugalom reggelétől

a beletompulás naplementéig,

miközben körötted könnyező

állatok várták, mi lesz a sorsuk,

ha földet érnek az esély áztatta,

szomjazó szárazság partján,

veled, ki verejtékezve dolgoztad

át egész eddigi életed napjait,

mire, lám, elkészült végre, és te

egyből rohantál elújságolni,

akinek csak lehet, hogy a várva

várt megváltás végre elérkezett,

nézzétek a bárkát, ordítottál,

milyen bárkát, így szóltak hozzád

és te odapillantottál az apró kezed

által formált papírcsónakodra,

mely rendíthetetlenül állt

egy játszótér végi pocsolyán,

aztán szótlanul haladtál szüleid

mellett az özönvized sodorta

szégyenérzettel egész hazaúton.

 

 

 

Maros Márk

 

 

 

A borítókép forrása: Pixabay