Bánki Benjámin: sugdolózós

sugdolózós 

táborokban szokás játszani a sugdolózóst: körben ülünk, valaki kitalál valamit és továbbadja halkan a szomszédjának, aki megint tovább, míg végül az utolsó hangosan kimondja, ami eljutott hozzá. ez gyakran egyáltalán nem egyezik a kitaláló szándékával, de a vicces pillanatok éppen ebből születnek. 

anyáéknak még én mutattam a játékot az öcsémmel: két testvérnek egy idő után csak a verekedés marad, kell, hogy legyen legalább egy egészséges harmadik fél. 

apa lehívott minket az alsó teraszra (ott van pont annyi szék). nagy meglepetésemre mami is átjött (akkoriban ez már nem volt egyértelmű). játsszuk a sugdolózóst, dobta fel anya és felém fordult, mert megvolt az üzenet, amit mi, a fair play éljátékosai tovább is adtunk, bele sem gondolva a valódi jelentésbe. egy ilyen mondat, ha játszanak vele, súlyát levetkőzi, komolyságát átengedi másnak. 

mami fülébe ért el utoljára az üzenet. szurkoltam, hogy félrehallja, türelmesen vártam, mikor nevethetek, de akkoriban még hallókészülék nélkül is tudta, ha hozzá beszélünk. az öcsém a kelleténél hangosabban súgott: a táplálék, ami szánkban puhult, a mondat maminál volt kész az emésztésre. nyitotta csőrét, szárnya feszült és akkor tudtuk meg, hogy születni fogsz. 

mami messze repült már, mikor a kórházi ajtó két gyenge szárnya utat kínált anyának, a kezében neked. azóta vigyázzuk első lépéseid, szárnycsapásaid, röptedet.

 

 

Bánki Benjámin: 1999-ben született Pécsen. Költő és előadóművész, a PTE BTK magyar szakos hallgatója. Jelenleg első kötetén dolgozik.

 
 

 

A borítókép forrása: tahniaroberts