Hirsch Máté: Az első ravatalom

Az első ravatalom

Végtelen volt a csend.  
Szentképek égtek a falon. 
A sarokban egy repedés gyökeret vert, 
vakolat koppant minden vendéghajon. 
Míg a rokonság körbejárt,  
lámpa imbolygott, ordibált: 
„Kialudt két szép szembogár” –
hívott, hogy véle ordibálj.  

Én csak álltam bűvkörében, 
a repedések, mint a pókfonál, 
mely láthatatlan vaksötétben, 
eltűntek lassan, tétován, 
s emlékeimben a falak 
is egytől-egyig lehulltanak, 
ahogy a falról is a hajdani  
felperzselt ikonok hamvai, 
miken fény és árnyék mind csalóka, 
és a glória is paróka.  

Az én fejemre nimbusz helyett 
csak a bolygó csillár esett.  
Körém gyűltek angyalok, 
s kérdezgették, hogy vagyok. 
Talán a holttest is épp azért 
szaladt át rajtam, mint az ér, 
mi a szemfehérjét megtöri –
kéljen bennem is valami ördögi.  

 

 

 

Hirsch Máté: Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, feltehetőleg nem sokáig. Szerencsére bölcsészdiplomája is van.

 

 

 

A borítókép forrása: Pixabay