Balogh Ádám: Táncrend

Táncrend

Az öreg grófot rostok közé zárta 
az északi boszorkány, 
aki a hagyatéki árverésen csak az ódon 
kastély tánctermének parkettájára licitált.

A gróf tánctanár volt egykoron. 
Mostanában lépteim alól mordul fel.
Lépj tisztességesen! Besurranó tolvajok
osonnak így! – recsegi panaszosan. 

Csak addig van rám szüksége,
amíg fel nem ébred az Alvómester,
aki ilyenkor a rácsok mögül
bódító italért, táncért kiált. 

Sikerült hangtalanul
eljutnom az ablakig.
Lélegzetvisszafojtva nézem
a nyárfa szélben kavargó bolyhait.

Táncuk nesztelen és virtuóz.
Tőlük próbálok tanulni
álomba ringató lépéseket és türelmet
a lassan érkező tél iránt. 

Az első hóval talán megérkezik
az északi boszorkány is, hogy elvigye 
hátrahagyott parkettáját,
és a két etetés közti gyereksírást.

 

 

 

A borítókép forrása: Sali