Holczer Dávid: A Pavlov-módszer

A Pavlov-módszer

 

I.

 

a metronóm kattogása diktálja

a nyálelválasztás ütemét

középgyors négynegyed erre akár még

táncolhatna is az ember ha nagyon szeretne

szakállát simogatva Pavlov is gondolhatott rá

hogy hegedűt vagy brácsát ragadjon

vagy csak üsse az asztalt öklével és a poharakat

és csészéket a mindenféle kiskanalakkal

miközben őrjöngve extázisba ringatja magát

a ritmikus zaj monoton bőgésére

 

sóhajtott olyankor Ivan Petrovics de nem táncolt

inkább csak figyelte már sokadjára

hogy a kutya mennyire izgatottan várja az etetést

talán élvezte is hogy élethalál ura lehetett

és amikor a kutya nedves orrát mélyre dugta

az elé szórt húsok közt matatva

– a metronóm kattogott –

talán el is mosolyodott ahogyan nézte

a zsíros és kövér falatokat apró cafatokká

cincálva a földre hullani

 

ez is éhen döglik majd

gondolta olyankor Pavlov

és ő is kutyának érezte magát

mert csak hasztalan ugatott hogy

mennyire el van nyomva az értelmiség

 

II.

 

sétálni indult Pavlov

hiába olyan hideg az orosz tél

új kabátjában bírnia kellett a fagyokat

de amúgy is annyi szőrt meg bundát

és forró testtel összecsukló állatot látott egész

életében hogy már csak az melegen kellett hogy tartsa

 

egyedül a szerelemről nem hitte hogy tarthatja valamire

mégsem fázott mikor Szerafima eszébe jutott

hamvas zsidó szeráf

aztán gondolatai egyenesen a nyálra terelődtek

arra a rengeteg nyálra amit látott és szagolt és…

 

a hazafelé vezető útra gondolt

és arra hogy milyen szomorú lenne ha

ő is eltévedne mint az a piros ruhás kislány a mesében

ha a ropogó tűz mellett az ágyba bújva

nem Szerafima várná csipkés fehérneműben hanem

valamelyik kutya amit ő éheztetett halálra

a kettő egyre megy

nyugtatta meg magát Ivan Petrovics

elvégre egyik sem tudja hogy hol

matat a keze a takaró alatt

 

 

 

Holczer Dávid

 

 

A borítókép forrása: Pixabay