Méz
Amíg a kanapén aludtál, egy sereg hangya
mászott a cukorba. Azóta arra a fekete pöttyös
fehér darára gondolok, ha édesemnek hívsz.
Szerinted semmit nem mondok őszintén;
mint egy darab hús, ami csak ordít a levegőn.
Morzsolgatom a virágcserepek üres földjét,
a kiégni készülő izzó figyeli mozdulataimat.
Utálok magamban mindent,
ami eddig beszélt hozzád.
Kiteszem az ablakba a legyeknek.
Egy háromszobás lakásba elég két szem,
hogy ne lehessen kihajtani.
Megunom a villanykörte sercegését-
kicsavarom és a falhoz vágom.
A hirtelen zajtól a tükörben alvó ragadozó
virágot bont és elordítja magát.
Endrey-Nagy Ágoston: 2002-ben született Móron, jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója. Verseit eddig többek között a Hévíz, a Műút, a Helikon és az Irodalmi Szemle publikálták, valamint az Umami és Lehetnék bárki antológiák.
A borítókép forrása: MérnökSzemmelBlog
