Holczer Dávid: Valaminek történnie kell

Valaminek történnie kell

 

kölyök ez még

nem költő

pedig a kettő

tulajdonképpen

hasonul egymáshoz

valamennyire

ez még tiszta

az meg már az

erről mégis

lemaradt valahogy

a világ mocska

pedig megfürdött

benne önként

és még csak

fel sem sírt mikor

alámerült

csak tudná hogy

ez nekünk 

mibe került

ideokádni erre

a világra

aminek a mocskába

önként merült

és valahogyan a mocsok

mégis kivetette magából

mégis szárnya kélt

a tisztaság gondolatának

látod mondtam hogy

mégis kölyök ez

nem költő

bár ha jobban megnézed

ha jobban megszaglászod

ha jobban megtapogatod

rájössz hogy lehet

hogy nincs is egészen

igen az logikus volna

elvégre kivetette

magából a világ mocska

és régóta tudjuk

hogy tested

ez a test

ez a sár

ez az ideokádott

rendszere fájásnak

és feledésnek

egy és ugyanaz a világ

minden gusztustalanságával

és ez mégis kölyök

és mégsem költő

pedig ilyen tisztán

ebben a tisztaságban

írnia kéne neki is

ez legalább tudna valamit

ugyan nem értenénk

belőle egy betűt sem

elvégre felénk emelkedett

rendeltetése szerint

az utcán is egyenes háttal jár

nem szemetel és akkor is

csillog amikor más véreset

köhög fel

azért írni mégis csak tudna

és egyszer biztos lenne

valaki akinek ugyanilyen

egyenes a háta és később

róla is ugyanazt mondaná

valaki miközben vért köhög fel

hogy kölyök ez 

nem költő

és az megértené a sorait

megértené az igazságát

ami az egyetemes igazság

és mégis csak neki igazság

mert csak ő érti

és ez a valaki aki hasonlatos

ennek a kölyöknek

aki nem költő

a tisztaságához

rávezethetné kora emberét

minden papot ügyvédet

hajléktalant politikust

királyt kurvát diákot

tanárt óvodást döntéshozót

szenvedőt habzsolót bölcsnek

véltet és bohócot

erre az igazságra

az egyetemes igazságra

ami kiszakadna a tisztaság

szűk keretéből és mindenkié

lenne

rendeltetése szerint

mindenki megértené mert

mindenki egyenes háttal járna

de ha ez túl hihetetlennek tűnik

azt is el lehet fogadni mert

valóban az is ebben a mocsokban

ebben a rothadásban

meg aztán az a kölyök

aki nem költő

és érti az üzenetet érti az írást

érti a betűket érti a szavakat

érti az egyetemes igazságot

végülis lehet hogy mégsem

mondana semmit annak a

papnak ügyvédnek

hajléktalannak politikusnak

királynak kurvának diáknak

tanárnak óvodásnak bölcsnek

véltnek és bohócnak

hanem egyenes háttal és kaján

vigyorral belepiszkítana az igazságba

az egyetemes igazságba

az egyetlen tisztaságba aminek ő is része

amit neki kéne tovább írnia amit leírt

az a kölyök 

aki nem költő

beletúrna összekeverné betűit

és mocskot szórna rá meg bele

ahogyan mi is erre a világra okádtuk őt

ő is a világra okádná tisztaságából a gazságot

és élvezné ahogyan az igazság elvész

mint az előző kölyök

aki nem költő

és élvezné ahogyan a tisztaság ami benne volt

egyszer csak elfogy

és élvezné hogy mocskos lehet

hogy olyan mint a többiek

és hogy elmondhatja hogy mégis másmilyen

mert volt már másmilyen

de nem mondaná el mert csak vigyorogna

mert örülne neki hogy tönkretett valamit

mert legalább történt valami

mert valaminek történnie kell

még ha az ilyen kicsinyes és ocsmány

és megvetendő és gonosz dolog is

mert

kölyök ez még

nem költő.

 

 

 

 

A borítókép forrása: Fauland