Gombai Gellért: Budapesti Vidám Park

A Városliget Hullámvasútja immár a múlté, de ezzel a sorozattal újra felidézhetjük, milyen is volt a Budapesti Vidám Park (1950. május 22. – 2013. szeptember 30).

A fotográfiák jelenleg határozatlan időre a Szimpla Háztáji Boltocskában (1075 Budapest, Kazinczy utca 7.) megtekinthetők. 

 

Számodra ki meghatározó a fotográfiában?
Az első meghatározó fotóélményem Luciene Hervéhez kötődik. Hosszú percekig tudom nézni a képeit. Lenyűgöző, hogy mennyire szabatoson szerkesztette a kompozícióit. A kontrasztos fény/árnyék alkotta terek egyrészt talányossá teszik a képeit, másrészt túlmutatnak a primer valóságon, sajátos új világot teremtenek. Hervé mutatta meg, hogy a fényképészet túlmutathat puszta dokumentáláson, lehet akár költészet is.

Miért pont a Vidám Park?
A Vidám Park felnőttként is vonzott. Az elavult gépek, egy letűnt kor építészete, a sokszor esetlen korszerűsítések… az egész helynek volt egy egyszerre bájos és mégis nyomasztó kettőssége. Akkoriban már tudtuk, hogy 1-2 éven belül végleg be fog zárni, így nem volt kérdés, hogy meg kell örökíteni ezt a korlenyomatot.

Milyen lenne egy tökéletes fotósnap?
Szerettem céltalanul bolyongani a városban fényképezőgéppel a nyakamban, sőt arra is volt néhányszor példa, hogy beleautóztam az éjszakába, csak én és a kamerám. Most elsősorban családapa vagyok, ami roppant izgi dolog, és igyekszem fotón feldolgozni az itthoni történéseket, de a magányos fotós barangolások egyelőre még váratnak magukra.

Mi vagy ki inspirál?
Elsősorban belső késztetés a fotózás. Örömet okoz, sikerélményt ad. De az is inspirál, hogy az élet véges. Az alkotni akarás –talán, mint mindenkinél- egyfajta ádáz küzdelem az elmúlással. Mondjuk a családalapítással most éppen fegyverszünetet kötöttem ebben a küzdelemben…

Milyen irányelvek tartják össze az életedet?
Nyitottság és kitartás. Majdnem 30 éves voltam, amikor a véletleneknek köszönhetően a Szellemkép Szabadiskola vonzásába keveredtem. Itt jó visszajelzéseket kaptam, hogy érdemes komolyabban foglalkoznom ezzel. Szóval viszonylag későn jött ez az éles váltás, de a teljes életemet áthatotta a munkahelytől a párkapcsolatomig. „Lassú víz partot mos” alkat vagyok, 6-7 év távlatából már kezd kirajzolódni az elmozdulás.