Gombai Gellért: Belső város

Ez a sorozat egy 2013-tól kezdődő és a mai napig tartó időszak egyre lassabban bővülő lenyomata. Olyan városi fotók, ahol a város épített környezete, egy színpadi háttere valami univerzális megfogalmazásnak. Az épületek, a fények és árnyékok, textúrák és faktúrák feszes szerkesztése eszközként szolgálják ezt az absztrakciós játékot. Mert képet komponálni számomra önfeledt játék, a fotózás terápia nekem.

Szarka Klára fotótörténész, kurátor így írt ezekről a képekről egy kiállítás kapcsán:

“A meghitt, átélhető, szerethető személyesség, amelyikben ott találom a saját intimszférámat is valahogyan, sőt még mindenki másé is fölsejlik benne. Hát, az az igazi!
Mondjuk, az utak nagyon is szimbolikus fekete-fehér bonyolultságában. Abban, ahogy a nagy sötétség bizonytalan mélységébe még, vagy már beleszúr a súrló napfény, és a mezei utat varázsvilággá lényegíti át. Vagy ahogyan a fénygömbök és a telihold szerepcserét játszanak az út mentén. A vándor fölnéz és a mindenség részese lesz hirtelenjében. Holott onnan föntről – Gombai Gellért ezt is megmutatja –, csak mintává válunk a világ flaszterén.”

 

2013-ban végzett a Szellemkép Szabadiskola fotó szakán, ahol többek között Fuchs Lehel, Molnár Zoltán, Kerekes Emőke és Fejér János tanították, majd Mucsy Szilvia tanítványa volt. Az iskolai évek alatt és után is számos csoportos és néhány egyéni kiállításon szerepeltek képei a MÜSZI-től a Bálnán és a Várkert Bazáron keresztül a Mai Manó Házig. A 2016-os Sajtófotó- kiállításhoz kapcsolódó, “Az év képei 2015” című albumban, több képe is szerepelt a Hazatért bácsik című sorozatból, melyet szociális munkásként készített. Leginkább az autonóm riport műfajában alkot, civil foglalkozása mellett jelenleg szabadfoglalkozású fotográfus.