Et in Arcadia ego! – Kiállítás a Nagyváradi Várban (2018.10.30-11.18)
Kurátor: Dr. Ştefan Gaie
Ami igazából foglalkoztat, az a határvonal, a köztes tér – a két Állapot, utópia és disztópia között. Itt a legnehezebb túlélni, dilemmától döntésig.
Installációmat a kis narrációk gondolata köré építettem, melyek annyira kicsivé váltak, hogy saját kis narrációinkat éljük meg, (már) nem kommunikálva.
A szurokszőnyeg egy letűnt, szikkadt világot hivatott megidézni, de fölötte ott lebeg éterien egy ideális világ tápláló gondolatisága öt kortárs költő tolmácsolásában – megoldást kínálva.
Szeretném, ha a látogatók elolvasnák a költők szövegeit.
Szerzők: Andrei Dósa, Kemenes Henriette, Mihók Tamás, Ozsváth Zsuzsa, Andrei Zbîrnea. A kiállítás szövegeit Mihók Tamás fordította.
Ozsváth Zsuzsa – ÖRÖKLAKÁS
Levedlem magamról a maradék nyarat és fészket rak bennem az ősz.
Lassan megszeretem, hogy túsz vagyok, egy alázatos melegség.
Nincs szimbiózis, csak gyarmatosítás.
*
Fegyveresek érkeznek, mondják, a lármára jöttek, én meg, hogy:
eredjetek innen, meg tudom én menteni magam; a homlokomon
gyöngyöző izzadságot távozásuk után merem letörölni.
Arra ébredek, hogy fáj az oldalam. Sejtem, ilyenkor mit szokás,
de nem érem tetten a mozdulat rutinszerűségét. A fekhely matracában
nyikorognak a rugók, és dohos penész szagot lenget a szél.
Most hagyjatok békén. Költeni fogok.
Mocorog bennem egy kóbor madár, apró tojás kúszik fölfele, nyelőcsövem
dagad, dagad, ledugom az ujjam a torkomon, ez itt a vajúdás vége.
Kinyúlt bőrömbe csomagolom magam. Egy légy irányát figyelem
a tükrön. Az a másik mozgás mindent lekövet, és röhög egy nyamvadt,
csapzott szörnyeteg. De nem nézek oda.
Kemenes Henriette – Odú
Valami hever közöttünk, apám,
mózeskosaram fakuló emlékén
túl sűrű pernye száll a dombok
fölött. Lassú, meleg párákat ereget
egy leterített vad kimúló teste.
Hízik a jég, és ebben a tavakba
gyűrődött hallgatásban, az olvadást
hiába várom. [Pedig annyit mint
más, talán én is érek, de erről
mindig más lesz aki dönteni fog.]
Egy kifordított barlang üressége
feszül közöttünk, apám, és – minden
űr az a hiány, amit a semmi kiszorít.
Hajtóvadászat ami most vagyok,
csörgő dió, mogyoró és kígyó. Mikor
varázspálcám neonfénnyé töröd
fölöttem, meglátod apám, felsikolt
az összes erdő, és minden anyaállat
kölykévé fogad. Nyirkos göröngyök
közül bújnak majd elő odúmeleg
szavaim, és lenyúzott bőrüket
visszakapják az átfagyott állatok.
Mihók Tamás – Körvonal
Úton az Ócska-piac felé, erőt vett rajtam
az öngyilkosság megnyugtató gondolata –
azon a nyáron semmi kötelezettségem nem volt.
A faeper már rég a biciklisávra száradt,
az apró csönd kifogástalan vázlata kiterült
lábam elé egy határos és gazos kisvárosban.
Walt, te egyszer megtanítottad nekem, hogyan
írtsam ki elmémet, két beszív, majd egy kifúj,
most pedig restelled kölcsön adni a pisztolyod,
miért? Emlékszel, még nem voltunk iskolások,
faterem elvitt hozzátok többször is –
ahogy az ágyad szélén ülve s a falat
egyre hevesebben ütve apró és teletömött ökleinkkel,
azt terveztük, hogy elmenekülünk otthonról,
alkoholista apáinktól jó messzire?
(Biztosúr, ha egy szép napon meggondolod magad,
jegyezd meg: én mindig is hittem a hallgatásodban
akár szüleink alkohollal felhagyott szüleiben.)
Hagyd ezt, én nem hiszek neked. A kinyújtott kéz,
a sűrű árnyék, a hamis csiripelés, kis erőfeszítéssel
ott vannak még mind. Walt, haver,
te az öreg vérem megkímélésére törekedsz,
de belegondoltál egyáltalán
vajon kiért ontatik ki?
Egyetlen elélvezésem emlékezete
tart életben, ezt hogyan értelmezed?
Kicsi ortodox fatemplom, Walpurga,
s ahogy istentelen tárgyakat
szúruk egymás szemébe. (Ott úgy tűnt,
hogy a korhadt gerendák pórusai mindent elnyelnek.
Itt, az öngyilkosság megnyugtató gondolata
oly csökönyösen hordott magával a pultok közt,
hogy ha összeestem volna hirtelen,
előtte biztos ketté hasadok.)
Hagyd ezt, Walt, inkább dugd ki a fejed
az ablakon, integess nekem a képzeletbeli erkélyedről,
légy az a diktátor
akire az undornak szüksége van,
hogy méltón kiléphessen a hátsó ajtón.
Andrei Zbîrnea – #reflux
sometimes things evolve harder than you can imagine
(flux
afflux
reflux)
try to get over usage with the gentleness of an Italian skier
the desert is closer anger destroys any form of
self-control
is like
picking up wild flowers from the eyes of the predator
like
you would be on this side & beyond of the screen
/ping-pong between two Chinese playing for European countries/
is like
you may be tempted to kill.
fordította: Vlad A. Gheorghiu
Andrei Dósa – mindig ugyanaz
a profil átverhet bárkit
elég lenne a hormonok szegénysége
hogy a mágnesesség eltűnjön egy pillantás alatt
mindig ugyanaz vagyok
annyi érintés hiányától tartom mereven magam
az egyetlen látható dolog az utóbbi napokban a feszültség
az edzőterem a hideg zuhanyok semmi nem segít
elegem van a fotókból
gitáron játszó lánnyal
hangszerét mesterkélten tartó lánnyal
ipari városok peremén
motorbiciklin pózoló lányokkal
rájuk vetném magam
de ők előbb meg akarnak tanítani
a hőség fagyira gyakorolt hatása elleni harc egy módszerére –
levágjuk az ostya hegyét
és várunk
fordította: Horváth Benji
Fotók: Perdy-Fazakas Brigitte
Két éve szerezte második (számára fontos) diplomáját, Textil szakon a Nagyváradi Állami Egyetem Vizuális Művészetek karán. Jelenleg első éves, a fent említett intézmény Képzőművészetek és Multimédia szakán. A konceptuális művészet áll hozzá közel.
Pingback: Scrisul meu în 2018 & more (I) – Andrei Zbîrnea()