Dobos Erzsébet: Ego (kerülöm a nosztalgia szót)

Et in Arcadia ego! – Kiállítás a Nagyváradi Várban (2018.10.30-11.18)

Kurátor: Dr. Ştefan Gaie

 

Ami igazából foglalkoztat, az a határvonal, a köztes tér – a két Állapot, utópia és disztópia között. Itt a legnehezebb túlélni, dilemmától döntésig.

Installációmat a kis narrációk gondolata köré építettem, melyek annyira kicsivé váltak, hogy saját kis narrációinkat éljük meg, (már) nem kommunikálva.

A szurokszőnyeg egy letűnt, szikkadt világot hivatott megidézni, de fölötte ott lebeg éterien egy ideális világ tápláló gondolatisága öt kortárs költő tolmácsolásában – megoldást kínálva.

Szeretném, ha a látogatók elolvasnák a költők szövegeit.

Szerzők: Andrei Dósa, Kemenes Henriette, Mihók Tamás, Ozsváth Zsuzsa, Andrei Zbîrnea. A kiállítás szövegeit Mihók Tamás fordította.

 

Ozsváth Zsuzsa – ÖRÖKLAKÁS

 

Levedlem magamról a maradék nyarat és fészket rak bennem az ősz.

Lassan megszeretem, hogy túsz vagyok, egy alázatos melegség.

Nincs szimbiózis, csak gyarmatosítás.

*

Fegyveresek érkeznek, mondják, a lármára jöttek, én meg, hogy:

eredjetek innen, meg tudom én menteni magam; a homlokomon

gyöngyöző izzadságot távozásuk után merem letörölni.

 

Arra ébredek, hogy fáj az oldalam. Sejtem, ilyenkor mit szokás,

de nem érem tetten a mozdulat rutinszerűségét. A fekhely matracában

nyikorognak a rugók, és dohos penész szagot lenget a szél.

 

Most hagyjatok békén. Költeni fogok.

Mocorog bennem egy kóbor madár, apró tojás kúszik fölfele, nyelőcsövem

dagad, dagad, ledugom az ujjam a torkomon, ez itt a vajúdás vége.

 

Kinyúlt bőrömbe csomagolom magam. Egy légy irányát figyelem

a tükrön. Az a másik mozgás mindent lekövet, és röhög egy nyamvadt,

csapzott szörnyeteg. De nem nézek oda.

 

Kemenes Henriette – Odú

 

Valami hever közöttünk, apám,

mózeskosaram fakuló emlékén

túl sűrű pernye száll a dombok

fölött. Lassú, meleg párákat ereget

egy leterített vad kimúló teste.

Hízik a jég, és ebben a tavakba

gyűrődött hallgatásban, az olvadást

hiába várom. [Pedig annyit mint

más, talán én is érek, de erről

mindig más lesz aki dönteni fog.]

Egy kifordított barlang üressége

feszül közöttünk, apám, és – minden

űr az a hiány, amit a semmi kiszorít.

Hajtóvadászat ami most vagyok,

csörgő dió, mogyoró és kígyó. Mikor

varázspálcám neonfénnyé töröd

fölöttem, meglátod apám, felsikolt

az összes erdő, és minden anyaállat

kölykévé fogad. Nyirkos göröngyök

közül bújnak majd elő odúmeleg

szavaim, és lenyúzott bőrüket

visszakapják az átfagyott állatok.

 

Mihók Tamás – Körvonal

 

Úton az Ócska-piac felé, erőt vett rajtam

az öngyilkosság megnyugtató gondolata –

azon a nyáron semmi kötelezettségem nem volt.

 

A faeper már rég a biciklisávra száradt,

az apró csönd kifogástalan vázlata kiterült

lábam elé egy határos és gazos kisvárosban.

 

Walt, te egyszer megtanítottad nekem, hogyan

írtsam ki elmémet, két beszív, majd egy kifúj,

most pedig restelled kölcsön adni a pisztolyod,

 

miért? Emlékszel, még nem voltunk iskolások,

faterem elvitt hozzátok többször is –

ahogy az ágyad szélén ülve s a falat

 

egyre hevesebben ütve apró és teletömött ökleinkkel,

azt terveztük, hogy elmenekülünk otthonról,

alkoholista apáinktól jó messzire?

 

(Biztosúr, ha egy szép napon meggondolod magad,

jegyezd meg: én mindig is hittem a hallgatásodban

akár szüleink alkohollal felhagyott szüleiben.)

 

Hagyd ezt, én nem hiszek neked. A kinyújtott kéz,

a sűrű árnyék, a hamis csiripelés, kis erőfeszítéssel

ott vannak még mind. Walt, haver,

 

te az öreg vérem megkímélésére törekedsz,

de belegondoltál egyáltalán

vajon kiért ontatik ki?

 

Egyetlen elélvezésem emlékezete

tart életben, ezt hogyan értelmezed?

Kicsi ortodox fatemplom, Walpurga,

 

s ahogy istentelen tárgyakat

szúruk egymás szemébe. (Ott úgy tűnt,

hogy a korhadt gerendák pórusai mindent elnyelnek.

 

Itt, az öngyilkosság megnyugtató gondolata

oly csökönyösen hordott magával a pultok közt,

hogy ha összeestem volna hirtelen,

 

előtte biztos ketté hasadok.)

Hagyd ezt, Walt, inkább dugd ki a fejed

az ablakon, integess nekem a képzeletbeli erkélyedről,

 

légy az a diktátor

akire az undornak szüksége van,

hogy méltón kiléphessen a hátsó ajtón.

 

Andrei Zbîrnea – #reflux

 

sometimes things evolve harder than you can imagine

(flux

         afflux

                  reflux)

 

try to get over usage with the gentleness of an Italian skier

the desert is closer           anger destroys any form of

self-control

 

is like

picking up wild flowers from the eyes of the predator

like

you would be on this side & beyond of the screen

/ping-pong between two Chinese playing for European countries/

is like

you may be tempted to kill.

 

fordította: Vlad A. Gheorghiu

 

Andrei Dósa – mindig ugyanaz

 

a profil átverhet bárkit

elég lenne a hormonok szegénysége

hogy a mágnesesség eltűnjön egy pillantás alatt

mindig ugyanaz vagyok

annyi érintés hiányától tartom mereven magam

 

az egyetlen látható dolog az utóbbi napokban a feszültség

az edzőterem a hideg zuhanyok semmi nem segít

elegem van a fotókból

gitáron játszó lánnyal

hangszerét mesterkélten tartó lánnyal

ipari városok peremén

motorbiciklin pózoló lányokkal

 

rájuk vetném magam

de ők előbb meg akarnak tanítani

a hőség fagyira gyakorolt hatása elleni harc egy módszerére –

levágjuk az ostya hegyét

és várunk

 

fordította: Horváth Benji

Fotók: Perdy-Fazakas Brigitte

 

Két éve szerezte második (számára fontos) diplomáját, Textil szakon a Nagyváradi Állami Egyetem Vizuális Művészetek karán. Jelenleg első éves, a fent említett intézmény Képzőművészetek és Multimédia szakán. A konceptuális művészet áll hozzá közel.