Kerekes Emőke: Hát-tér Legendárium /részletek/

„… egyre gyakrabban és gyakrabban fogott el az az érzés, hogy ha valaki komolyan veszi a dolgát, akkor egy film nem egy következő munka csupán, hanem az ember sorsának alakulását meghatározó TETT. Ebben a filmemben vállalkoztam először arra, hogy a film eszközeivel nyíltan és közvetlenül, mindenféle fortélyok mellőzésével szóljak féltve őrzött titkaimról, arról, ami számomra a legfontosabb… A néző persze elvont fogalom. Nem lehetünk tekintettel a nézőtéren ülő egyes emberekre. A művész arról ábrándozik, hogy maximálisan megértsék, pedig végeredményként csak egy töredékét tudja átadni annak, amit szeretne. Igaz, nem szükséges evvel különösebben törődnie. Egyetlen dologra kell koncentrálnia, mégpedig arra, hogy őszintén fejezze ki a saját elgondolását.”   Andrej Tarkovszkij

Tanulmányait 2010-ben fejezte be a Moholy – Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán.  Alkotói tevékenysége mellett, 2008 óta oktatóként számos iskolában tanított fotográfia elméletet és gyakorlatot Budapesten. 2014 óta fotográfiai workshopokat, műhelyeket vezet Erdélyben.

Munkái fő témáit elsősorban a személyes élettörténeteiből merítve, a múltfeldolgozás, az emlékezet mechanizmusai köré építi. A gondolati, és érzelmi koncepciók mellett, fontos számára a fotográfiai anyag változatos, kísérleti jellegű alkalmazása is. Ezért témái vizuális megjelenítésében sokszor együttesen jelennek meg a különböző fotográfiai stílus-, illetve technikai elemek.