Vajdics Anikó: Tisztelendő asszonyok

Miről hallgatok, amikor valamit elmesélek. Miről mesélek, amikor hallgatok. Apám nem bírta, hogy félévente új lábbelire van szükségem, csak úgy adott pénzt anyámnak cipőre, ha az legalább egy számmal nagyobbat vesz. Nyolcadik után cipőfelsőrész-készítő iskolába akart íratni. Az csak két év, lesz valami szakma a kezedben, és hamarabb tudsz pénzt keresni, hajtogatta. Az osztályfőnökömnek, Legezánénak kellett ellátogatnia hozzánk, többször is, hogy apám végül hajlandó legyen beíratni az ország egyik legjobb gimnáziumába, a Kossuth Gyakorlóba, ahová az ő fiai is jártak. Legezáné a nyíradonyi görög-katolikus pap felesége volt. Kémiát tanított, azt engedték neki, tiszteletes asszonyként örülhetett, hogy állást kaphatott nálunk az iskolában. Trabanttal járt át Mihálydiba, hajnalban kelt, hogy a gyerekeinek reggelit tudjon adni, így mesélte. Ingrid Bergmanra hasonlított. Kosztümöt viselt és olyan cipőt, amin látszott, hogy nem szokott benne disznót etetni. Apámnak annyira imponált, hogy egy ilyen úrinő leül vele órákra beszélgetni, hogy végül beadta a derekát. Így nem lett belőlem cipőfelsőrész-készítő. És Legezáné? „A Hajdúdorogi Főegyházmegye és a gyászoló család Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy Dr. Legeza Istvánné, született Szabó Ilona tisztelendő asszony lelkét, életének 89. évében 2016. május 17-én, szentségekkel megerősítve visszaadta az Alkotónak.” Google. 2016. május 8-án temettük Mamát, Hegedűs Istvánné, született Krucsó Zsuzsannát életének nyolcvan kilencedik évében. Róla hallgattam ebben a történetben.