Láng Győző: Városi árnyékok

Némelyik árnyék
jelentőségteljesebb,
mint ami veti

(Fodor Ákos)

Az árnyék szimbóluma az emberiség kollektív tudatának ősi tartalma, számos művészeti ág kedvelt metaforája, valamint pszichológiai és vallási téren is gyakran használt fogalom. Az alapvetően természeti jelenségként definiálható árnyék* önmagában tehát az emberi létezés legáltalánosabb jelenségei közé sorolható.

Misztikuma az egyszerűségében és mindemellett sokszínű értelmezési lehetőségében rejlik. Minden esetben egyszerre hordozza magában a fény és a sötétség egymásnak feszülő ellentétét. Sejtelmes, a kíváncsiságot felkeltő, akár ijesztő vagy szélsőségesen negatív élmények, tulajdonságok megtestesítője.

A sorozat képeihez kiválasztott terek, a megjelenített tárgyak, figurák és az árnyék metaforájának értelmezése nemcsak a néző gondolkodására, de a tudattalanjára is hagyatkozik. Az árnyék misztikuma – az, hogy ki vagy mi vetette az árnyékot –, feszültséget kelt a nélküle üres, egyszerű terekben. A letisztult képi megfogalmazás ellenére a képek olvasását a tudatos személyiségen túl mind a kollektív, mind a személyes tudattalan tartalmai erősen befolyásolják, így mindannyiunkban különböző értelmezéseket nyernek.

*  Egy megvilágított, át nem látszó test mögött a fény egyenes vonalú terjedése miatt keletkező fénymentes, sötét térrész.

 

 

Gyerekkora óta a művészetek és a kreatív tevékenységek érdeklik. 1998-ban megkérte nagyapját, a veszprémi Bakony Fotóklub művészeti vezetőjét, hogy tanítsa meg a fotózás és laborálás alapjaira. Azóta a fényképezés élete szerves része. 2008-ig többnyire autodidakta módon képezte magát, amikor is egy nemzetközi ösztöndíj keretében Dániában tanult fotográfiát, filmelméletet és -gyakorlatot. A fotográfia több területén kipróbálta magát, majd 2015-ben ösztöndíjjal beiratkozott a Szellemkép Szabadiskola fotográfus képzésére, ahol 2017-ben készítette el diplomamunkáját. Jelenleg főállása mellett fotográfusként az analóg és digitális képalkotás egyaránt foglalkoztatja.